Amíg a nap rád ragyog

Amíg a nap rád ragyog,
várnak derűs holnapok,
keresd élted értelmét,
vándor utad küldetés!

Nemcsak annyi, mit a test
szükség, s a vágy szava tesz.
Lelked annál nemesebb,
szomját oltsd, ne szenvedjen!

Tápláld tiszta forrásból,
égi folyam árjából!
Hitet ébreszt, reményt ad,
érted már, hogy miért vagy.

Lehetsz koldus, vagy király,
lehet les rád száz viszály,
mégsem győzhet feletted,
megvéd a te Mestered.

Válasz

Versenypályán

Földi vándorutunk,
egy nagy versenypálya,
rajtvonalon a célt,
még senki sem látja.
Már óvodás korban,
rajtvonalra lépünk,
futásunk addig tart,
amíg célba érünk.

Földi versenypályánk,
akadállyal tele,
nagyokat bukunk, ha
nem számolunk vele.
Ha meg verejtékben
fürdik a homlokunk,
pálya két oldalán,
pihenőt tarthatunk.

Ám jaj annak, aki
már félúton megáll.
Testi élvezetek,
fényes kapuinál.
Élete nagy részét,
vígsággal tölti el,
így a kitűzött célt,
soha nem éri el!

Boldog: ki élvezet
rabjává nem válik,
kitartóan siet,
a menny kapujáig.
Nem áll meg, csábító
kirakatok előtt,
mennyhonában örök
fény, pompa, várja őt.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2008. VIII. 4.

Válasz

Hol vagy?

Mint az esőerdő, embererdő oly nagy,
ebben az erdőben Isten keres, hol vagy?
Hű Alkotód elől rejtőzködő, ember,
bárhova rejtőzöl, Isten szeme: rád lel.
Előle nem rejt el barlang, tenger mélye,
ott is, rád talál majd, Isten szeme fénye!
Azért keres, hol vagy? Hogy válaszod hallja,
hagyd el rejtekhelyed, javadat akarja.
Ne engedj a sátán, csábító szavának,
látod: követői mind, bűn útján járnak.
Elmúló örömük, könnyel, vérrel vegyül,
bár kacag az ajkuk, a lelkük sír belül.
Isten azért keres, ne kövessed őket,
világ széles útján, vesztükbe menőket.
Bűn -viharban zúg, reng, a nagy embererdő,
zeng a muzsikája, hol víg, hol kesergő.
Isten szeme elől, balgán bújócskázik,
teste dőzsöl, lelke: dideregve fázik.
E fültépő zajban, halld meg Isten szavát,
drága lélek: hidd el, ez nem a te hazád!
Ez csak a lelkednek, rövid próbaföldje,
múló: érte mégis, sokan mennek ölre.
Isten szánó szíve, Fiában jött érted,
Pilátustól mégis, a halálát kérted.
Kérésed teljesült: ám Jézus feltámadt!
hogy te is megláthasd, az atyai házat.
Ne rejtőzzél tovább, Atyád hív, vár téged,
Fia váltságáért, Ő, üdvöt ad néked!

Pecznyík Pál Celldömölk 2015. VIII. 28.

Válasz

Kutakodó lélek.

Egyházadat elhagyó,
kutakodó lélek,
itt a földön nincsenek,
bűn nélküli lények.
Van több egyház, mely magát,
bűntelennek vallja,
a másikra lenézőn,
mutogat a karja.
Már az is bűn, ha szíve,
büszkeséggel telve,
hogy csak az ő egyháza,
juthat fel a mennybe.
Ismeri a szent Igét,
jobban, miként mások,
telve vannak tév - tannal
a többi vallások.
Lenézett egyházakban,
keresi a szálkát,
pedig őt is figyeli,
Ki mindenen átlát!

Hívő közösség után,
vágyakozó lélek,
saját egyházadban is,
hívő lelkek élnek.
Bár lehet, hogy kevesen,
de ők: hitben járnak,
soraikba téged is,
nagy örömmel várnak.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 11.

Válasz

Szívekre írt ének

Szívek hústábláira
írom, verseimet,
mert csak így szolgálhatom
hűen, Istenemet.
Hogyha szívek tábláin
rögzül az üzenet,
úgy szívekből űzi el
a bűnt, mint szemetet.
Verset: Szentlelke által,
Isten Szent keze ír,
személyt nem válogat Ő,
bűnbánót, mennybe hív.

Lélekmentő versekért,
Atyám hála Néked,
csak bűnökből szabadult
lelkek, áldnak Téged.
Minden leírt lelki vers,
Lelked ajándéka,
ne lehessen bűnbánó,
tűznek martaléka!
Hála, minden lelki vers,
szívekre írt ének,
s hangzik: míg porsátorát,
elhagyja a lélek.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VIII. 4.

Válasz

Sziklaváram meg nem rendül

Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,
válság villámok cikáznak élesen.
segítségül téged hívlak Istenem,
bajokban, s gondok közt megmentőm Te légy!.

Titáni küzdelem is semmibe vész,
nélküled zátonyra futna csónakom,
kevés lenne erőm s önakaratom,
ha vezetsz, vitorlám feszíti a szél.

Köröttem a vihar bár nem csendesül,
tombol tovább megállíthatatlanul,
szívem mégis békés sziget legbelül.

Felettem a homályban is fény derül,
nem ragadhat el az ár, bármily vadul
támadna, Sziklaváram meg nem rendül.

Schvalm Rózsa

(2012-08-29)

Válasz

A kereszt tövében!

Csodás öröm, együtt lenni,
Megváltónk Nevében,
táborozni a Golgotán,
a kereszt tövében!
Ott központban nem a világ,
Jézus van előttünk,
megszánt minket, s a keresztre
halni ment, helyettünk!
Kicsiny hitünk növekedik,
Jézus közelében,
közölhetjük nagy örömmel,
mit tett érted, értem!
Jézus békessége ragyog,
egymás szemén, arcán,
csak Ővele győzhetünk mi,
földi élet harcán!
Kereszt tövén táborozva,
nyerünk erőt arra,
hogy bizonyságtételünket,
a világ meghallja!
Atyánk szíve annak örül,
ha lelkek megtérnek,
győznek testi kívánságon,
Ige szerint, élnek!
Megváltott nép táborában,
a Golgota halmán,
boldog hálaének zendül,
a hívő nép ajkán.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2015. VII. 24.

Válasz

Út fényből a fénybe

Nem ez a földi élet a minden,
porszemek vagyunk a mindenségben.
De él bennünk az Isteni lélek,
halhatatlan magja a mindenségnek.

Egy-egy külön világ minden ember,
fény világából földre küldetéssel.
Cél: útját bejárva, hűségesen,
az Isteni fénybe ő visszatérjen.

Ám a hűség nem emberi erény,
sátáni sugallatra útról letér.
Csak feléje nyújtott Isteni kéz
megragadása, számára a mentség.

Szeretet fényhídján érint e kéz,
sugározva Isten valódi fényét.
Boldog ember az, akit megérint,
szeretete óvja, megvédi lényét.

Hogy ne szívja magába a mélység,
talmi csillogás, világi fényesség,
világosság helyett a sötétség.
Végül - legyen örök otthona - a fény!

Schvalm Rózsa

(2010-08-13)

Válasz

Kedves Margitkám !!!! Nagyon szépen köszönöm,ezt a csodálatos verskölteményeket.Sőt köszönöm a megosztást is.
Egy kérdés,rokonod-e neked Pecznyik Pál Celldömökről ???

Válasz

Elhagyva Mennyeket

Elhagyva Mennyeket, igazi, szent hazád,
földre jöttél, Uram, égi kincset hoztál.
Sűrű sötétbe fényt gyújtó Ige Szavát,
tévelygő lelkeket Hozzád közel vontál.

Lobogó tűzlángod szíveket érint meg,
bűn bilincsét törve, Benned a szabadság.
Szerető kezeddel ma is áldást hintesz,
azokra kik hittel igaz voltod vallják.

Világít felettük csillagragyogásod,
mécsesük olajjal mindenkor feltöltve.
Szerte a világban élesztik a lángot,
megtisztult lélekkel, patyolatot öltve.

Eljön majd az a nap, harsan a trombita,
kérlek, ó, én Uram, fülemmel halljam azt!
Legyen a szívem kész, akkor, ott nincs vita,
ha már a sír takar onnan is kihozhatsz.

Véred volt drága ár, öröm: feltámadás,
sokakért - értem is - oly sokat áldoztál.
Boldogan zeng a szánk győztes Alleluját!
Viseld szent koronád égi szép glóriád!

Schvalm Rózsa

(2015-07-01)

Válasz