Folyt:2013.06.19.
Pál tehát békésen hallgatta Gamáliel lábainál az emberi rendeléseket Isten Igéjével vegyítve, amíg Jézus Krisztus megváltotta a világot olyan hatalommal, amit Gamáliel kortársai nem értettek. Annyit láttak, hogy az emberek özönlenek Jézushoz, aki tanítja, gyógyítja és megszabadítja őket. Többször olvassuk is az evangéliumokban, hogy nem úgy tanította őket, mint a farizeusok, hanem úgy, mint akinek hatalma van. Ezt a hatalmat értette meg a római százados, akinek a szolgája azonnal meggyógyult és ezt a hatalmat nem értette meg egyetlen vallási vezető sem, mert szellemileg vakok és süketek voltak. Ez a fajta hatalom azóta sem szűnt meg, sőt a Szent Szellem azért jött, hogy mi, a tanítványok vegyünk erőt, illetve hatalmat, hogy széles e világon hirdessük a feltámadást és azt a jó hírt, hogy ha valaki hisz a Krisztusban, akkor azt az Úr átviszi a halálból az életbe

Válasz

Megjelenés ideje: 2013.06.19.

A tábor és a táborozás rendje arról árulkodik, hogy Isten nem a káosz Istene. Szám szerint tudósít a Szentírás az egyes törzsek létszámáról és a sátorok felállításának rendjéről. A lévitákat pedig Isten külön kategóriába sorolta.

A korábban felolvasott részekből kitűnik, hogy Istené minden elsőszülött, legyen állatról vagy emberről szó. Egyiptomban a bárány vére volt a választóvonal, ami miatt a halál angyala elkerülte az izraeliták házát és életben hagyta a zsidó családok elsőszülöttjeit. Isten Egyiptomban demonstrálta hatalmát és ítéletet tartott az ott uralkodó borzalmas bálványimádó kultusz és rendszer fölött. Bemutatta, hogy Egyiptom istenei semmit nem érnek az egy igaz élő Istennel szemben. Ezt követően az isteni rend azt kívánta volna, hogy mivel az elsőszülöttek életét kímélte meg és mivel az elsőszülöttek tartoznak Istenhez, nekik kellett volna a papságot is alkotniuk. Azonban az Úr úgy döntött, hogy az elsőszülötteket a léviták váltsák ki és belőlük legyenek a papok. Összesen 22 273 elsőszülött volt akkor Izraelben, ami 273-mal több volt mint a leviták létszáma -- őket öt sékel ezüstért lehetett kiváltani, ami mai árfolyamon kb. 11-12.000 forintnak felel meg.

Tehát ebben a rendben vagy rendszerben vonultak az izraeliták és innentől fogva hasonlított valóban egy sereghez a zsidó nép, ami lényeges különbség volt ahhoz képest, amikor a rabszolgaságból kiszabadulva elindultak Egyiptomból. Törvény és szabályok nélkül egy egyszerű népcsoport voltak csupán, most viszont megalakult az állam, törvényekkel és rendeletekkel, és egy teljesen új rendszerrel. Abban az időben természetesen már léteztek államok saját törvényhozással és alkotmánnyal, de Izrael abban különbözött a többitől, hogy Istentől kapta a törvényt. Ezáltal elválasztott nemzetté vált a többitől és ez a mai napig is létező különbség, ami amellett, hogy felmérhetetlen áldás, számtalan konfliktus forrása is egyúttal.

Az Újszövetségben ma Jézus hatalmáról olvasunk, ami mindenki számára nyilvánvaló volt. Jézus a szolgálata kezdetén nem ment oda a vallási vezetőkhöz, hogy engedélyt kérjen szolgálata megkezdéséhez. Biztos, hogy abban az időben is megvolt a hivatali útja annak, hogy valaki rabbi legyen -- a kor vallási iskoláiban el kellett töltenie bizonyos időt, vizsgáznia kellett stb. ahogyan ezt Saulus -- akiből később Pál apostol lett -- szépen végig is járta. Mert ne felejtsük el, hogy Pál Gamáliel lábainál tanult és már bőven éltanuló lehetett, amikor Jézus a földi szolgálatát végezte. Gamáliel pedig egyáltalán nem volt olyan elutasító Jézussal szemben mint a többi farizeus, ezért lehet, hogy Pálban is motoszkált már akkor a bizonytalanság, bár külsőleg tűzzel-vassal irtotta az egyházat.

Válasz

Megjelenés ideje: 2013.06.18.

Jézus a mai részben két természetfeletti dolgot is tesz: először pontosan megmondja a tanítványoknak, hogy hol lesz a szamár, amire ül majd és hogy mit mondjanak a gazdájának. Másodszor pedig megátkoz egy fügefát, ami elszárad.

Miután pedig a tanítványok elcsodálkoznak ezen, a hit erejéről és az imádkozás fontosságáról beszél. Azt mondja, hogy amit kérünk, arról higgyük el, hogy már a miénk és valóban meg fogjuk kapni. Viszont van egy nagyon fontos dolog, amikor megállunk imádkozni: a megbocsátás. Érdemes ilyenkor átgondolni a dolgainkat, hogy dédelgetünk-e bárkivel szemben haragot vagy sértődést a szívünkben.

A bűnbocsánat kérdése akkor is előkerül, amikor Jézus imádkozni tanítja követőit és elmondja a közkeletű nevén "Mi Atyánk" kezdetű imát. Mindkét alkalommal nagy hangsúlyt tesz arra, hogy megbocsássunk mindenkinek, aki bármilyen dolgot tett ellenünk, mert akkor a mi mennyei Atyánk is megbocsát nekünk. Hogy mi a megbocsátás? Kétféle embernek tudunk megbocsátani: az egyik az, akivel már valamilyen okból már soha nem fogunk találkozni, a másik pedig az, akivel valamilyen formában kapcsolatban vagyunk. Az, akivel soha nem fogunk találkozni vagy már nem él -- esetleg a szüleink, nagyszüleink vagy más elhalálozott barátunk -- , ahhoz már nem tudunk odamenni és nem tudjuk azt mondani neki, hogy megbocsátok, bármit is tettél. Ezt leginkább Isten előtt tudjuk szívből és hitből való megvallással elintézni. Velem is többször előfordult az életem folyamán, hogy emberek kellemetlenségeket okoztak és megharagudtam rájuk, de többé nem volt lehetőségem találkozni velük. Az ilyet csak az Úr elé lehet vinni -- ez a passzív megbocsátás.

De az igazán érdekes formája a megbocsátásnak nem is ez, hanem az aktív megbocsátás: az amikor olyannal veszünk össze vagy olyanra haragszunk meg, akivel élő kapcsolatunk van. Szerintem ez az igazi kihívás és ez az igazi feladat. Ez egyet jelent azzal, hogy az embernek nincsenek ellenségei -- egyáltalán. A távoli rokonainknak, ismerőseinknek sokkal könnyebb megbocsátani, de mennyivel másabb mondjuk a főnöknek megbocsátani, aki előző nap a vérig sértett? Vagy a gyereknek, akinek semmi joga nincs ahhoz, hogy így beszéljen a szüleivel? Vagy a házastársnak, aki órákon keresztül marta az embert?

Válasz