• Vélemények a Bibliáról
• Mit jelent az, hogy a Biblia "kinyilatkoztatás"?
• A Biblia ihletettségének próbája
• A kanonizáció folyamata az ó- és újszövetségi egyházban
• Az ószövetségi iratok kanonizációjának dokumentumai
• Az újszövetségi iratok kanonizációjának dokumentumai
• A holt-tengeri tekercsek felfedezése
• A holt-tengeri leletek bizonyságtétele az ószövetségi iratok szövegének hitelességéről
• Jézus tanúságtételei az Írások változhatatlanságáról, mérték jellegéről

Amint azt láthatja is a fenti felsorolásból, igyekeztünk minden oldalról körbejárni a Biblia

keletkezése körüli vitás pontokat. Érdemes tehát velünk tartania ebben a nagyszerű

felfedezésben! Reméljük, hogy a sorozat végére Ön is választ fog kapni megannyi

kérdésére.

A kezdés előtt pedig még annyit szeretnénk jelezni Önnek, hogy a 10. levelünkben

el fogjuk Önnek küldeni az egész sorozatot egy szépen megszerkesztett

pdf fájlban, amit majd letölthet. Így ha vissza akar keresni valamilyen információt,

akkor nem kell a postafiókjában hosszú időt eltöltenie a keresgéléssel, hanem gyorsan

megtalálhatja majd a keresett tartalmat.

Hasznos olvasást kívánunk, és íme az első rész: 

1. rész - A „Biblia" név és az iratgyűjtemény többi elnevezése

A "Biblia" név a görög biblion szó többes száma. A biblion szó jelentése: könyvtekercs.

A biblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz

használt anyagot jelölte. A Biblia jelentése tehát: Könyvek. Az i. sz. II. századtól fogva

kezdték ezt a nevet a keresztények Istentől ihletettnek vallott iratgyűjteményükre alkalmazni.

Az Ószövetségben egyedül Dániel próféta nevezi "könyvek"-nek a szent iratok gyűjteményét

(Dn 9,2). Az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e könyvnek a rendkívülisége nem külső,

emberi formájában van: könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz.

A Bibliát nevezik egyszerűen Írásnak, Írásoknak is. Jézus és az Újszövetség írói is használják

ezt az elnevezést (Márk evangéliuma 12,24; 2. Timóteushoz írt levél 3,16 stb.).

Továbbá nevezik Isten Igéjének, Szentírásnak, Könyvek Könyvének is. Az "Isten Igéje"

elnevezés a Szentírásból származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának

megkülönböztető jelölésére szolgál. Lásd pl.: Dn 9,2; Jn 17,17; 1Pt 1,23. 25.

Ugyancsak a Szentírásból származik az "Úr könyve" név is, ami igen kifejező és

jelentőségteljes. Lásd: Ésa 34,16-ban. Eszerint a Biblia "Isten könyve" az embereknek.

Ezek az utóbbi elnevezések a Biblia rendkívüliségére utalnak az egyszerű külső mögött.

A Biblia két része, elnevezésük

A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből vagy Ó- és Újtestamentumból. A latin

"testamentum" elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvű fordítása) nyomán használják.

Közérthetőbb az Ó- és Újszövetség megjelölést alkalmazni, mivel nem végrendeletről

van szó, amit a "testamentum" szó elsődlegesen sugall, hanem Isten Izráellel és a

keresztény egyházzal kötött szövetségéről. (Vö.: 2Móz 24,8; Mt 26,28) Ugyanakkor a

testamentum elnevezésnek is van értelme. Azt fejezi ki, hogy ezek az Írások szent hagyatékok,

akár Izráelre vagy az őskeresztény egyházra gondolunk, akár pedig Isten meghagyatkozásának

értelmezzük a kifejezést.

Az Ószövetség az Izráel népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat

(Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg. Az Újszövetség a

keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét,

az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó

jövendöléseket) tartalmazza.

Az Ószövetség 39, az Újszövetség 27 iratot tartalmaz, amelyek mintegy 1500 esztendő

folyamán, az i. e. XV. századtól kb. i. e. 400-ig Izráel népe körében, és az i. sz. I. században

az őskeresztény egyház körében keletkeztek.

Három dolog kapcsolja össze ezeket az iratokat egy egységes könyvvé:

1.) Először is a téma, a tartalom: A bibliai könyvek egymáshoz illeszkedve, mintegy

egymást folytatva a Föld és az ember történetét beszélik el Isten megváltási terve

szempontjából, a teremtéstől egészen az újjáteremtésig, tömören, vázlatszerűen, de átfogó

módon. Elmélkedő vagy tanító könyvek is ékelődnek az ún. történeti könyvek közé,

amelyek az emberi élet összes döntő problémáját felvetik és megvilágítják. Van például

olyan bibliai könyv, amelynek az emberi szenvedés a fő témája (Jób könyve), van olyan,

amelyiké az igaz szerelem (Énekek éneke) stb.

2.) Másodszor a szerzőknek az az egybehangzó állítása kapcsolja össze ezeket a könyveket,

amely szerint ők nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik, hanem Isten szólt hozzájuk,

és elhívta őket a prófétai szolgálatra, azaz megbízta őket üzenete közvetítésével. Első hallásra

megdöbbentő ez az állításuk, sok kételyt és kérdést is támaszthat. De mindenesetre

elgondolkoztató, hogy oly sok tanú - az összes bibliai szerző - állítja ezt, és tanúságtételük

annyira megegyező még részleteiben is.

3.) A harmadik dolog, ami összekapcsolja ezeket a könyveket: az Istenről és az emberi

élet minden dolgáról való tanításuk bámulatos összhangja. A legkülönbözőbb keretben,

megközelítésben és megfogalmazásban szólnak ezekről, de állításuk - alapelvileg és a

részletekben is - azonos. Emellett pedig egymást kiegészítik és értelmezik. Vannak, akik

ellentmondásokat vélnek felfedezni és kimutatni a bibliai kijelentések között. Tudományos

feldolgozásra törekvő könyvekben is olvashatunk erről. Mégis azt kell mondanunk, hogy

sok esetben csak egy kicsit alaposabb utánjárásra - néhány tényszerű adat ismeretére

vagy gondosabb megfigyelésre - van szükség, és máris kiderül, hogy a felületes ítélettel

megállapított ellentmondások egyáltalán nem léteznek a valóságban. Máskor kitartóbb

keresésre és mélyebb átgondolásra van szükség, de a vizsgálatnak mindig az a vége,

hogy a kétely megbizonyosodásra változik, mert a kritikus helyen is a tökéletes egység tárul fel.

E három dolog révén a legtermészetesebb módon összetartozó iratgyűjteménnyé, egy

könyvvé alakult a 66 irat. Izráel népe egységesen kánonikusnak, azaz Istentől ihletettnek

ismerte el az Ószövetség 39 iratát. Ugyanezt tette az őskeresztény egyház is, mind az

ószövetségi iratgyűjteményre, mind pedig a 27 újszövetségi iratra nézve. A keresztény

egyházak között rendkívül sok különbség és tanbeli ellentét van, de a Biblia egy, valamennyi

keresztény felekezet számára. A bibliai iratok olyan egyértelműen hitelesítik egymást,

annyira nyilvánvaló egymással való egybetartozásuk és minden más vallásos irodalomtól

való különbözésük, hogy még az egyébként olyannyira tévelygő és esendő egyház is

felismerte és elismerte egységüket és kizárólagos jelentőségüket.[1] 

Ésaiás próféta könyvében találjuk "az Úr könyve" kifejezést (34:16), amely nem csupán

Ésaiás könyvére alkalmazható, hanem a teljes prófétikus iratgyűjteményre is. Ez a Biblia

legszebb, legtalálóbb meghatározása. Megfelel a Biblia saját önvallomásának, és kifejezi a

Szentírás felől vallott hívő, keresztény meggyőződést. A Biblia "az Úr könyve", azaz Isten

könyve, az ő üzenetét tartalmazza az emberiség számára.

Nagy Sándor

lelkigondozó és óraadó tanár