március 1.

A FIAMAT MEG FOGJÁK BECSÜLNI

"Minthogy pedig még egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni." Márk 12,6

Ezzel a mondattal küldte Isten Egyszülött Fiát, a legnagyobb értéket, amit tudott. Egy pillanatig nézz szembe vele, mire be-csülte Õt ez a világ. Az istállóra, mert oda fogadták be. Bár hallanád, ahogy Jézus mondja: "A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük" (Lk 9,58). Neki egyik sem volt. Nézd azt a Jézust, Akiért minden és Aki által minden lett, mindvégig szövött ruhában járt ezen a földön, míg te olyan pompásan akarsz öltözködni. Nem volt senkije és semmije. A hajót, amiben prédikált, Pétertõl kellett kérnie. A kenyereket, amiket megszaporított, egy gyermek adta a kezébe. Persze az ostor az Övé volt, azt Neki fonták. A töviskorona az Övé volt, a kereszt is. Erre becsülte a világ. Szeretném, ha meglátnád, te mire becsülted? Mert neked is adta Õt Isten. Ma Isten számon kéri tõled a Fiát! Mire becsülted Õt idõben, erõben, anyagiakban? Becsülted-e annyira, mint Júdás, harminc ezüstpénzre?! Az utolsó vacsorakor a tanítványok Jézus elé tolják a tálat, ami annyit jele ntett, hogy Jézus a legnagyobb. Egy másik kéz is megjelenik, Vele egyszerre márt. Úr Jézus, vagyok olyan, mint Te, gondolta Júdás. Nem tudom, te mire becsülöd? Mi az, amivel Õ rendelkezik az életedben? Semmi?! Mit mondasz, amikor kéri: gyermekem, ezt a reggeli csendes órát add nekem. Talán kinyújtotta kezét a pénzed után: úgy kellene most valakin segíteni. Te azt mondtad, hogy nekem is kell. Mire becsülöd? Mi a sorrend az életedben? Õ vagy te? Állapítsd most meg! Isten színe elõtt csak Jézus véréért lesz becses az életed.