„Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő de tűz által kipróbált aranynál, dícséredre, tisztességre és dícsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor...”(I. Péter 1, 1-9)

Az üdvösség, amit elfogadtál élő reménységre szült újjá, ezért jó dolgokat várjál az életedben. A mennyei ígéretekben reménykedhetsz. A hit hősei (pl. Ábel, Noé, Ábrahám) végigjárták a hit útjának próbáit, állomásait. A hit olyan, mint a tűzben megpróbált arany. Az áldás előtt tűzben megpróbált hit áll, mivel Isten nem korcsokat akar, hanem fiakat.

A Bibliában az út szó sok esetben a „sivatag, puszta” szóval van kifejezve. Isten az ő népét bevezette a sivatagba. A puszta egy olyan hely, ahol nincs víz. A pusztában Mózes élete leegyszerűsödött, már annyira, hogy amikor az Úr szólt hozzá alig akart kimozdulni ebből az állapotból. Isten azért vezet be a pusztába idonként, hogy megvizsgálja ebben a helyzetben a reagálásodat.

(Zsidó 3, 7-12; 16) Vigyáznod kell, hogy ne legyen hitetlen, gonosz szíved, mert az megkeseredést eredményez. (I. Korintus 10, 1-11) Ne zúgolódjál, mert az Úr elveszti a zúgolódokat. Izrael népe közül olyan nemzetség zúgolódott, amely megismerte Isten szabadítását, csodatevő erejét. Isten a rabszolgaságból szabadította ki Izrael népét. Az Úr, mint ahogy Mózes idejében bizonyságot tett az Ő végéremehetetlen hatalmáról, ugyanúgy bizonyságot tesz most is. Izrael fiai nagyszerű dolgokat tapasztalhattak meg. Isten különbséget tesz az övéi, és ellenségei között. Aki nem az övé, annak találkoznia kell előbb utóbb Isten ítéletével. Az Ó szövetségben a pusztai vándorlás során Izrael fiai különböző állomásokra jutottak el a próbákban. Márán, Szín pusztáján, Refidimen, Sinai pusztáján haladtak végig. Ezeknek a helyeknek Új szövetségi vonatkozásai is vannak.

„Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomban bocsátottam, mert én vagyok az Úr a te gyógyítód.” (II. Mózes 15, 22-26)

Mára keserűséget jelent. Az Úr Izrael népét nem egyből a tejjel és mézzel folyó földre vitte be, hanem a pusztában próbálta meg őket. Isten figyelte az emberek reakcióját a próbákban. Izrael fiai elfelejtették, hogy Isten mit ígért nekik. Egyedül egy testi kérdés foglalkoztatta őket: „Mit igyunk? „ Te nem reagálhatsz úgy, mint Izrael fiai. Az Úrtól kell várni az ellátást. Izrael népe mindig Mózesen kereste a megoldást, ami egy sértő magatartás volt Isten felé. Mózes is szomjazott a többiekkel, nem volt elrejtett vize, de ő ebben a helyzetben Istenhez fordult. Mikor megtalálták Márában a keserű vizet, Mózes fát dobott bele. Ez utal a kereszt fájára, ahol Jézus Krisztus elvette a te bűneidet, fájdalmaidat. Izrael fiai a rabszolga mentalitást hordozták. A te ó emberedben is megvannak mindezek, amit Izrael fiai hordoztak. A keserű vizet a fa fogja megédesíteni. Isten itt jelentette ki magát, mint Gyógyító. A megpróbáltatás után Isten megmutatta gondviselését, Elimbe vezette őket, ahol 12 forrás és 70 pálmafa volt.

„És zúgolódék Izrael fiainak egész gyülekezet Mózes és Áron ellen a pusztában” (II. Mózes 16, 1-4; 8)

A következő állomás Szín pusztája. Szín bűnt, mocsarat és szennyet jelent. Az emberek szükségükben sokszor bűnt követnek el. Ennek következtében elkezdenek irigykedni arra, aki az Úr áldása alatt áll és birtokolja mindazokat, amelyekben ők hiányt szenvednek. Zúgolódással, lázadással, és nem hálaadással a szívükben fordulnak az Úrhoz. Alázatosan kell kérni, nem morgolódva és szidalmazva. Isten személy, így fel lehet háborítani a zúgolódással. Isten csak Mózessel és Áronnal kommunikált, a néppel a zúgolódások miatt nem tudott. Az Úr a népnek mennyei kenyeret adott, amely különbözött az egyiptomi kenyértől. A pusztában elkezdett a múlt széppé válni, az Egyiptomban kapott fokhagyma, uborka sokkal jobbnak tűnt, mint azelőtt. Ha az ember bűnben él, elkezd széppé válni számára „Egyiptom”. Ha azonban közelebbről megismered ezt a látszat boldogságot és meghallod, hogy valójában miről is beszélnek az „egyiptomiak”, rádöbbensz, hogy amit Isten a pusztában ad, az sokkal több, mint amit Egyiptom tud nyújtani.

„Verseng vala a nép Mózessel és mondák: adjatok nékünk vizet, hogy igyunk” (II. Mózes 17)

Refidim jelentése síkság, nyugvópont, támasz. Mózest Izrael fiai állandóan gyanúsították. Aljasként tüntették fel azt az embert, aki először nem is akarta felvállalni Istennek az elhívását. Mózest, mint életük elrontóját látták. Állandóan be kellett bizonyítania, hogy nem haszonleső, hanem az Isten szent embere. Versengéssel kísértették meg az Úrat, megtámadták az Isten felkentjét, megkérdőjelezték Isten munkáját, ami azt mutatta meg, hogy gonosz és hitetlen szívük volt. Isten ilyen emberekkel nem akar kommunikálni, hanem a hit emberével. A kőszikla, amelyre Mózes rásújtott és víz fakadt belőle, az Új szövetségben Jézust jelképezi. Jézus, aki megelégít az élet vizéből. Mindezen fáradságok után támadták meg Izrael népét az Amálekiták. A védteleneket szakították ki Isten népe közül. Izrael népének fel kellett vállalnia a harcot. Amálek nem hagyja abba a harcot. Hasonlóan az ördög is egy olyan terrorista, aki nem fejezi be a támadásokat. Ha valaki Szent Szellemmel betöltekezett személy, az potenciális ellenfelet jelent az ördög számára. Olyannak kell lenned, mint az az özvegyasszony, aki nem adta fel és szüntelenül zörgetett a hamis bírónál, és végül megadta neki a bíró a kérését. Isten figyeli, hogy mennyit vagy hajlandó könyörögni. Az Úr megvizsgálja az állhatatosságot. Ha egyenesen jársz az Úrban, és szabályszerűen küzdesz, Ő a túlerővel szemben is ad győzelmet.

„ Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek valamennyi nép közt az enyéim” (II. Mózes 19, 1-9)

Izrael népe a Sinai pusztájába ért. Az Úr felajánlotta a Sinai hegyen Izrael népének azt, hogy az Ő népe lehetnek. Isten tűzben mutatkozott meg, ily módon nyújtotta át a törvényt. (II. Mózes 32, 1). A végcél a Krisztusban ígért csodálatos örökség. Ehhez azonban szellemben aktívan kell élned, és a test cselekedeteit meg kell öldökölnöd. Istennel való közösséged adja a hited alapját. Izrael mikor nem látta Isten hatalmát, azaz „Mózes késik a hegyről leszállani”, visszatért a környező pogány kultúrához, asszimilálódni akart a többi néppel. Azt monták Izrael fiai, hogy „legyünk olyanok, mint a többiek”, ne tartsuk meg az Isten parancsolatait, készítsünk saját Isteneket, szertartásokat tartsunk, és mindenki úgy éljen, ahogy neki tetszik. A világ szelleme szerinti élet is bálványimádás. Aki eltökélte magát Isten mellett, annak el kell rejtenie szívében Isten beszédét, és e beszéd szerint kell élnie a hétköznapjaiban is. Izrael népe beleesett a bálványimádásba, és a hedonizmusba. Nem járhatsz kettős úton. „Állj ellene az ördögnek, és az elfut előled”. Isten emberei nem változtatták meg Istenhez való közösségüket a megpróbáltatás idejében sem.

(IV. Mózes 13, 26-34) Kádes jelentése szent, fölszentelt, Kánaán küszöbe, bemenetel kapuja. Isten szent népet akar bejuttatni az ígéret földére. „Nem mehetünk fel a nép ellen, mert erősebb az nálunknál”. A gyávaság és a félelem volt az, ami visszatartotta Izrael népét. Nem szabad félned az ellenségtől. Még a realitás sem mozdíthat ki a hitből. Isten a bátrakat áldja meg. A kémek, Káleb és Józsué kivételével, rossz hírt vittek. A nép reakciója a hír hallatán a kétségbeesés volt. Ne higgyél a rossz hír mondónak, mert Isten beszéde nem múlik el, hanem örökké ugyanaz. Ő most is erős, és hatalmas. Kálebekre és Józsuékra van szükség, akik a nép hitetlensége ellenére is erősen állnak az Úrban. Ne legyél gonosz lázadó, máskülönben a pusztában kell elveszned. Ha a hit beszédére hallgatsz, bemész az ígéret földjére, ellenben ha a világ szeretete miatt megromol a belső embered, nem fogsz bemenni.

Az Egyháznak az imádkozásban rendszeresen hálát kell adni. A keserűségnek, a vádaskodásoknak, az egymással szembeni zsörtölődéseknek meg kell szűnniük a gyülekezetben. Ne kritizáld az elöljárókat úgy, mint ahogy ezt Izrael népe tette Mózessel.

(23. Zsoltár) „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm”. Az Úr a szellemedet elégíti meg, betölt békeséggel és hálaadással. Isten vezetését könnyen megláthatod az életed minden szakaszában. Az Úr megszabadít, de ugyanakkor megfegyelmez az Ő hatalmi pálcájával. A gyűlölőkkel szemben áldottá tesz. Az Úrral együtt fogsz élni. Ez az utad végállomása.

Jézus Krisztus menyasszonya tele van a hit cselekedeteivel. Neked is a hit cselekedeteivel kell felékesítened magadat Jézus Krisztus eljöveteléig.