Zsolt 139,1-18.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Róm 8,31)

Isten velünk! Emlékszem, amikor először értettem meg igazán ezt az igazságot. Egy frissen elhagyott, fiatal feleség voltam, aki életében először élt egyedül. Boldogtalanul ültem egy hézagosan berendezett kis lakásban, több mint 1000 mérföldre a családomtól és a barátaimtól - nyomorultan, megalázottan és nagy aggodalmak között.
Mégis, minden félelem, zaklatottság, szégyen és harag közepette, hallottam, amint Isten ezt mondja a Zsolt 139-hez hasonlóan: "Azt hiszed, nem tudom? Azt hiszed, nem érdekel? Azt hiszed, nem bízhatod rám a jövődet? A kegyelmem elég neked ebben a helyzetben is." (2Kor 12,9.) És az idő igazolta ezt. Isten és az ő népe átsegített a küzdelmen és veszteségen.
Azt hiszem, Pál apostol hasonló üzenetet hallott a damaszkuszi úton (ApCsel 9,1-19). Látásra jutott, ezért tudta ezt mondani: "De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket." (Róm 8,37.) Semmi sem választhat el minket Isten mindenható vezetésétől, jóságától és szeretetétől.

Imádság: Szent, dicsőséges Istenünk, segíts, hogy a te akaratodat keressük, és a te hangodra figyeljünk. Ámen.

Semmi nem érdemli meg Isten figyelmét, amit teszünk, de ő törődik mindennel, ami bennünket érint.
Jennifer L. Bryan (Kansas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELHAGYOTT HÁZASFELEKÉRT!