Az ABLAK
 
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára,hogy
ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen 
ablakához közelebbi volt. 
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a
plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. 
 
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor
felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte mesélni a
másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik
ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes 
beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt
minden változatosság az életében.
 
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak 
távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellettórákig
egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő
részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő 
behunyta a szemét, és maga elélé képzelte a látványt.
 
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon
átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé 
képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
 
A napok és hetek teltek...
 
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak
melletti embert élettelenül találta az ágyában. Az éjjel csendben 
elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő
beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér
szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd
magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember,és
megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
 
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott 
szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a
falat sem.
Valószínű csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak. 
 
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve
saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva, csökkenthetjük őket, de ha derünket és
boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. 
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a
dolgokat az életedben, amelyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat,
amelyek száma - bármilyen sok is jusson - véges. 
 
Ennek a kis történetnek nem ismerjük az íróját, de
szerencsét hoz Rád, ha továbbítod azoknak, akiket
kedvelsz és szeretsz - minél több embernek küldd el. Ne
tartsd meg magadnak ezt a levelet, inkább küldd tovább. 
 
Egyszerűen csak küldd el azoknak, akiknek szerencsét kívánsz