április 3.

A SZABADÍTÓ JÉZUS

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." János 8,34, 36

"Bizony, bizony" - ez Jézus esküformája. A legnagyobb dolgok elõtt mondja, amikor hangsúlyossá akar tenni számunkra valamit. A bûnnek nem csak szolgái, hanem rabjai is tudunk lenni. Sajnos nem vesszük komolyan Isten szavát, és könnyelmûen tesszük a bûnt. A bûn erõsebb nálunk, és rabságba hajt. Gondolj az indulataid rabságára, jogaid keresésének rabságára, nyelved rabságára. Nem állod meg, hogy ne mondd a magad igazát. Rabság az érzékenység. Folyton megsértõdöm. Foglya vagyok a pénznek, újra és újra belekerülök a rabságába. Rabszolgája vagy a gondolataidnak, amiknek hiába akarsz, nem tudsz határt szabni. Az Igében van egy másik mondat. Rettenetes volna, ha Jézus nem mondta volna ki: "Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." Nem kell szolgaságban maradnod. Szabadításra van szükséged, és Isten küldte a Szabadít ót. Aki tudja már a szíve mélyén, hogy nincs más kiút, az fusson Jézushoz, mert Rá van szüksége. Mit jelent Hozzá futni? Péter a hajón volt, amikor Jéz us a tengeren járt, és átúszta azt a kétszáz singet, ami közte és Jézus között volt. A gadarénus Jézus lábai elé dobta magát. Mi a távolság közted és Jézus között? Talán csak annyi, hogy õszintén elmondd: Uram, reménytelen vagyok. A büszkeséged, a hiúságod, hogy azért vagyok én valaki, dobd Jézus lábai elé. Annyit jelent, átadok mindent, és Reád bízom magamat. Csak Jézus a Szabadító! Õ az Isten szerelmes Fia, akiben az Atya gyönyörködik! Õ a gyõztes Bárány, a kereszt gyõztese, Aki életét adta érted, értem.