A Szellemem általi tevékenység olyan az emberben, hogy a lélek mindjobban elválik az anyagtól és a Szellemszikrával igyekszik kapcsolatba lépni. Ahol tevékeny lehetek, ott visszafejlődik a világ utáni vágy és a közelségem utáni vágy növekszik. Mert ahol egyszer az erőm kibontakozhat, ott minden anyagi, minden földi, elveszti értékét, mert a szellemi túlragyogja a világit, és az mindig nagyobb vonzalmat gyakorol az ember lelkére. Ahol lehetőség van, hogy az emberben munkálkodjak, ott kioszthatom szellemi adományaimat, amelyek boldoggá és mindinkább bensőségessé teszik az embert. És így az ember lelke egyesül Szellemével, és már az határozza meg egész gondolkodását, akaratát és érzéseit. Hamarosan a test is azonosul a lélek kívánságaival és a földi kívánságoktól és javaktól az is visszalép. Már csak a lélek szolgálatára van, hogy mindazt kivitelezze, amit a szellem kér a lélektől. Már csak a felebaráti szeretet gyakorlásában tevékeny, az embereknek anyagi és szellemi javakat közvetít, ha ezekre rászorulnak.

És amikor eggyé lett a test, lélek, szellem az akaratban és munkálkodásban - akkor velem is helyreállt az egyesülés - hiszen az emberben a Szellem az én részem és örökké elválaszthatatlan az Atya-szellemtől; és mert magam Szellemem által már jelenvaló vagyok ott, ahol munkálkodhatok. - Ahol még a világ javaira vágyódnak, ahol a test és lélek még földi előnyökre törekszik - ott nem lehet arról beszélni, hogy Szellememen keresztül én lennék tevékeny. Ott egyedül az értelem lehet tevékeny - akkor is, ha tevékenysége Szellemi területen van.

De az már soha nem felel meg az igazságnak. Vagy neki magának marad érthetetlen, ha az igazságot egy igazságban állótól értelem-szerint vette át. Az én Szellemtevékenységem a szellemi igazságok közvetítésében jut kifejezésre. De ekkor az embernek nincs arra szüksége, hogy az ismeretet kívülről vezessék hozzá, hanem a benne lévő Szellem közli vele. Az ismeret mintegy önmagából jut felszínre és Szellemtevékenységemnek ez a legbiztosabb jele.

Az ember természetes képességeit túllépi, ha értelemszerűen a mélyére kell hatolni valaminek, amire a Földön nincs bizonyíték. Viszont akiben magam tevékeny vagyok, annak teljesen érthető. Neki nincs szüksége bizonyításra, hogy az igazságot felismerje; mert miután önmaga Szelleme oktatta, egyidejűleg felismerő-erőt is kapott - ami mindenütt hiányzik, ahol Szellemem nem tevékenykedhet. - Szellemem tevékenysége továbbá egy nagyon is élénk szeretet-tevékenységben jut kifejezésre. Az ember szellemi és anyagi javak kiosztására érez késztetést. Tehát tevékenységem ott ismerhető fel, ahol a szeretetet gyakorolják. Mert magam vagyok ott, - mert én vagyok a szeretet, és szeretet-erőm megállás nélkül kell, hogy átáramoljon rá és mindenféleképpen tevékennyé tegye.

Tevékenysége pedig mindig akaratomnak megfelelő lesz, mert Szellemem vezeti és rendezi gondolatait. Tehát az illető ember helyesen gondolkodik, beszél és cselekszik - érlelődik a felismerésekben, lesz ismerete és szeretetben él, amikor Szellememen át én munkálkodom benne. Már a Földön egyesül, és mindörökké elválaszthatatlanul összekapcsolódik velem.