A Szeretet!

Ha szeretsz, akkor nem vagy unalmas! – hallottam a közelmúltban, és
arra gondoltam, milyen más lenne a világ, ha több lenne benne a
szeretet! Akkor nem ilyen kopott, szürke, félelmet gerjesztő – színes,
izgalmas világ lenne az, mintegy rózsaszín szemüvegen keresztül nézve.
Csak épp ez lenne a valóság. Nem félnénk a jövőtől, mert a szeretetben
biztonság van. Nem unnánk meg a társunkat, feleségeinket vagy
férjeinket, sem barátainkat, mert minden nap izgalommal ébrednénk:
mintha csak a karácsony közeledne. Hiszen a szeretet mindig ad.
Mennyivel emberibb életet élhetnénk egy szeretet-világban!
A napokban olvastam egy érdekes cikket: Amerikában egy nagy, 3000
ápolót foglalkoztató intézmény felkérte a Gallup Intézetet, hogy
megfelelő szakemberek kiválasztását megkönnyítendő, találjon választ:
mitől kiváló egy ápolónő? A vizsgálathoz tartozott, hogy ugyanazon
betegnek két nővér adjon be injekciót: egy kiváló és egy átlagos. A
módszer és az eszközök ugyanazok voltak, ennek ellenére a pácienseknek
csak a kiváló ápolónő által beadott injekció nem fájt. A vizsgálódás
eredménye meglepő: az átlagos szakember szakmailag megfelelően, ám
kívülállóként, míg a kiváló szakember empátiával szúrta meg a
pácienst, mintegy együtt szenvedve, együtt érezve vele, és ez szinte
kioltotta a fájdalmat, de legalábbis nagymértékben enyhítette! Lám,
mire képes a szeretet!

És Isten, aki MAGA a SZERETET (Ő nem szeret, hanem a belső lényege a
szeretet!) így szeret minket, embereket             :      1Kor
13,1-13
Még egy mindent felülmúló utat mutatok nektek. Ha embereknek vagy
angyaloknak nyelvén szólok is, de szeretetem nincs, zengő érccé vagy
pengő cimbalommá lettem.
S ha bennem van a prófétálás [ajándéka] s a titkokat ismerem mind,
úgyhogy teljes ismeretem van és ha teljes a hitem úgyhogy hegyeket
mozdíthatok el, de szeretetem nincs, semmi vagyok.
És ha felétetem minden vagyonomat, s ha odaadom testemet, hogy
megégessenek, szeretetem azonban nincs, nincs hasznom belőle.
A szeretet hosszan tűr, jóságos a szeretet, nem irigykedik, a
szeretet nem kérkedik, nem fújja fel magát,
nem illetlenkedik, nem keresi a magáét, nem keseredik el, nem rója
fel a gonoszt,                                                 nem
örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal,
mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.
A szeretet soha alább nem hagy. A prófétálások elvesztik hatásukat, a
nyelvek megszűnnek, az ismeret hatását veszti,
hiszen csak egy részt ismerünk, csak részleges a prófétálásunk.
Mikor pedig eljön a teljes, a részleges feleslegessé válik.  Mikor
kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint kiskorú, olyan törekvéseim voltak
mint egy kiskorúnak, úgy számítottam mint egy kiskorú. De amikor
férfivá lettem, félretettem a kiskorúság dolgait.
Most ugyanis tükrön át, képes beszédben látunk, akkor színről-színre.
Most részt (töredékesen) ismerek, akkor úgy ismerek rá a dolgokra,
mint ahogy én rám ismert az [Isten.]  így hát megmarad a hit, remény,
szeretet, ez a három, közülük azonban legnagyobb a szeretet.