A tized

          Amióta hívővé lettem, mindig nagyon fontos volt számomra, hogy megadjam az Úrnak a tizedet. Megértettem, hogy a gyülekezeti ház költségeit és az Úr munkájának terheit azoknak kell vállalni, akik élvezik annak gyümölcseit. Amikor megkaptam a pénzemet, első dolgom volt félretenni belőle a tizedet.

Most is így történt. A pénztárcám egy külön rekeszébe tettem nyugdíjam tizedrészét. Ám valahogyan nem jutott eszembe, hogy bedobjam. Elmúlt a vasárnap és hétfő reggeli csendességemet tartottam. Kértem Igét az Úrtól és ezt kaptam: „Hozzátok be a tizedet az én tárházamba…”

- Ó, Uram, tudod, hogy nekem első, hogy a tizedet Neked adjam! – ezzel tovább végeztem napi teendőimet. Délután gyermekek voltak nálam, ők is húztak bibliakockát, jól összekeverték a doboz tartalmát. Ennek örültem is, legalább olyan Igék is a felszínre kerülnek, amik a doboz alján lapultak eddig.

            Másnap reggel megint megnyitottam a Bibliámat és húztam egy Biblia-kockát: „Hozzátok be a tizedet az én tárházamba…”

- Nahát… De Uram, te tudod, hogy én félretettem ezt a pénzt Neked!

            Jól összekevertem én is a doboz tartalmát. Ám másnap reggel ugyanezt az Igét kaptam. Most már arra gondoltam, megnézem, mi van ezzel a tizeddel, mert ez nem lehet véletlen! Elővettem a pénztárcámat és legnagyobb csodálkozásomra ott volt benne félretéve a tized! Elfelejtettem vasárnap bedobni!

            Soha úgy nem vártam a következő vasárnapot és megköszönve az Úr emlékeztetését, betettem a Neki felajánlott összeget. Utána megnyugodott a szívem. Azóta sem kaptam ezt az Igét.

            Azt tapasztaltam, hogy az én Uram egész életemben megáldott engem. Hiszen megígérte, hogy áldást áraszt arra bőséggel, aki odaadja neki jövedelmének tizedét. Én megtapasztaltam ezt az igazságot és így szeretném tenni életem végéig!