"Vajon ti is el akartok menni?" (Jn 6,67)

Mélyre hatol ez a kérdés. Urunk szavai akkor érintenek legérzékenyebben, amikor a legegyszerűbben beszél. Tudjuk, hogy kicsoda Jézus, de Ő mégis megkérdezi: "Ti is el akartok menni?" Vele szemben mindig kockázatot vállaló magatartást kell tanúsítanunk.

"Ettől kezdve sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (66. v.). Nem estek ugyan vissza a bűnbe, de nem jártak többé Jézussal. Ma sokan odaáldozzák magukat a Jézus Krisztusért végzett munkára, vagy áldozatai lesznek ennek a munkának - és mégsem járnak Ővele. Isten állandóan afelé terel minket, hogy eggyé legyünk Jézus Krisztussal. Megszentelésünk után erre irányítja szellemi életünk iskolázását. Ha Isten világosan és érthetően megmutatta neked, hogy Ő mit akar, akkor ne próbálkozz valamilyen különleges úton kapcsolatban maradni vele, hanem éld természetesen életedet a Jézus Krisztustól való függésben. Sohase próbálj másként élni Istennel, csak az Ő gondolkozása szerint, azaz feltétel nélkül átadva magad neki. A Jézus Krisztussal járás titka az, hogy bizonyosan tudom: semmit sem tudok.

Péter olyan valakit látott Jézusban, aki megváltotta őt és a világot. De Urunk azt kívánja, hogy vele együtt hordozzuk az igát.

"Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög" (70. v.). Jézus Krisztus megfelel arra, amire Péter nem tud megfelelni. Mi sem felelhetünk mások helyett.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből