(Jel. 17, 7-13. és 16-18.) Az itt leírt nagy városról tudjuk, hogy Róma, amely nagy szerepet játszik az utolsó világbirodalom létrejöttében. A birodalom egyesülésében jelenleg még sok a széthúzás, a vita, ezért szükség van egy vallásra is, amely integráló erőt képvisel. Ez az erő pedig a korai Római Birodalomhoz hasonlóan az lesz, amit az Ige Babilon, a nagy parázna asszony képében mutat meg.

A mostani Római Birodalom a korábbi világbirodalmak kombinációja, de azoknál alantasabb lesz: míg Dániel látomásában azokat állatok képeiben jelentette ki Isten, ezzel szemben az utolsó birodalmat egy lélektelen robothoz hasonlítja. Dániel másik látomásban a birodalmakat jelképező anyagok minősége is romlik: az arany, ezüst, réz birodalmak után az agyag, sár (a szenny és a bűn jelképei) és a vas (a rombolás, a szembeszegülés és a kötelékek szimbóluma) birodalma következik. Ezt már láthatjuk kialakulni. Ma sokkal kevésbé szabadok az emberek mind politikailag, mind pedig a bűntől , mint akár a babiloni, akár a hellén korszakban. A Római Birodalom által megalapított rabszolgaság intézménye ma modernebb, szervezettebb formában valósul meg. Jelenleg a Római Birodalom hídjának, a pápizmusnak a korszakában élünk, amely egy politikailag, gazdaságilag és vallásilag totalitárius korszakba fog a jövőben torkollni.

Egy birodalom egységének négy lába van: politikai, kulturális, gazdasági és vallási egység. Ez utóbbit is létre fogja hozni a Sátán az utolsó birodalomban. Ebből a vallási szinkretizmusból, egységből kapja a birodalom azt a töltést, amely (rossz) szellemet ad a robot-szörnybe. A vallási egység már kovácsolódik és tovább fogja erősíteni az országok közötti egységet.

Az Antikrisztus szerepének megértéséhez vizsgáljuk meg először a szó jelentését. A „krisztus” jelentése „felkent”, az „anti” azt jelenti „ellen” vagy „helyett”. Mindkét jelentése fontos, mivel a Fölkent ellen és a Fölkent helyére is fellép az Antikrisztus. Ezekben az eseményekben Jeruzsálem fontos szerepet fog játszani. Jeruzsálem a hatalom helye, a föld központi része. A történelem során azok, akik a város fölött megszerezték az uralmat, világuralomra tudtak szert tenni. Ez mindegyik világbirodalomra érvényes. Az Antikrisztus tehát harcolni fog a Krisztus ellen, amely konfliktusról már az 1Mózes 3, 15. is beszél a kígyó magva és az asszony magva közötti harc leírásakor. Ebből az igéből az is kiderül, hogy mind a Messiás, mind a törvénytelenség embere, az Antikrisztus, természetfeletti származásúak. A természetfeletti születésnek vannak történelmi előképei, amely a kultuszok kialakulásának helyére, Babilonba vezetnek vissza.

(1Móz. 10, 8-12.) A magyar fordítás ezekben a versszakokban pontatlan, mert Nimród személyét pozitív módon állítja be. A „nimród” szó jelentése „lázadás”. Az „Úr előtt” kifejezés helyes fordítása pedig az „Úr ellen” ( 9. vsz.). Nimród tehát az első nagy lázadó volt Isten ellen. Isten azt parancsolta az embereknek, hogy szóródjanak szét a Föld színén, ezzel szemben Nimród körülkerített városokat alapított. Nimród, a csodálatos képességű vadász, mint az emberiség jótevője, megszabadította az embereket a vadállatoktól. Ugyanakkor Isten ellen hergelte az embereket és az istenfélelmet kiölte belőlük. Isten imádása helyett Nimród kultusza jött létre. Tragikus halála után ugyanis felesége Szemirámisz gyermeket szült tőle, Tammúzt, akiről anyja azt állította, hogy ő Nimródnak, a napistennek a reinkarnációja. (Ezékiel könyvében is olvasunk Izrael leányairól, akik Tammúzt siratták.) Ebből nőtt ki az anya és gyermek kultusza, valamint az ún. isten-király eszme, mely szerint bizonyos vezetők isteni származást tulajdonítottak maguknak. Ez a kultusz fog megújulni a történelem végén is és az Antikrisztus is isteni származásával fog dicsekedni. A természetfeletti fogantatás 5.000 éves pogány eszméje ez. A fáraók is istennek, mégpedig a napisten leszármazottjainak tulajdonították magukat, akik előtt földre kellett borulni.

(Dániel 3, 1-6.) Láthatunk erre más példát is a Bibliában. A 6. vsz.-ban egy tipikus antikrisztusi törvény van leírva. Nabukodonozor előtt, aki főistennek tekintette magát ugyanúgy le kellett borulni, mint ahogy az Antikrisztus előtt is le kell majd borulniuk az embereknek.

Nagy Sándor élettörténete is érdekes: görög kortársai életrajzi írásaikban természetfeletti vonatkozásban is beszélnek róla. Ilyen vonatkozásban tehát ő is előképe az Antikrisztusnak. Már a fogantatása körül is viták vannak, hiszen anyja, aki misztikus dolgokkal foglalkozott, azt állította, hogy nem a férjétől született Nagy Sándor. A vezető Ammon isten fiának tartotta magát és saját hadvezérei is tudták, hogy sikereiben természetfeletti erők játszottak szerepet. Az isten-király eszmét a római császárok is átvették, így folytatva az antikrisztusi vonulatot a történelem során. Míg a Római Birodalomban a politikai vezető király és pap volt egyben, addig Izraelben a két funkció külön volt választva (lásd Saul példáját). A római pápák, akik még ruháikat és szimbólumaikat is a császároktól örökölték, nemcsak a keresztények vezetőinek, hanem minden vallás főpapjainak tartották magukat. A középkorban a pápák határozták meg magukat isteni eredetűeknek (Vicarius Christi). Konstantinusz császár aki birtokolta a Pontifex Maximus, a Vicarius Christi és a Püspökök Püspöke címeket is , volt az első pápa, ő volt a döntőbíró vallási kérdésekben. Ezekben az időkben tehát a római császár volt a római egyház feje is. Ezután fejlődött ki a későbbiekben az egyház imádása, ami a római állam imádásának római katolikus változata. Ez a pogány római szellem tehát a szervezetet imádja. Ebből nőhet majd ki az Antikrisztus imádása is.

Az Antikrisztus, illetve a diabolikus vezetők szoros kapcsolatban állnak az okkultizmussal. További ismérvei az ilyen embereknek az is, hogy szeretik a háborút, a pusztítást és ebben az ördög őket szerencséssé teszi. Mindig ellenségesek Isten gyerekeivel, a keresztényekkel szemben. Az igaz hit helyett hamis vallást és hamis egységet hoznak létre, melynek végcélja az Antikrisztus uralma és imádása. Nabukodonozorhoz hasonlóan maguk határozzák meg a törvényt. Először a nagy parázna borát isszák, majd ellene fordulnak és felszámolják ezt a teokratikus intézményt. Az Antikrisztus feltétlenül természetfölötti eredetű lesz, hiszen a „mélységből jön fel”.

(Jel. 13, 2-11.) Az Antikrisztus élete két részre osztható. Először politikai zseninek tartják őt, majd merénylet áldozata lesz, amiből a feltámadást utánozva életre kel ( 3.vsz.). Ezután kezdi el csodálni a világ. Felépülése után megkapja a politikai, kulturális, gazdasági és vallási hatalmat is. Erejét és hatalmát az ördög fogja adni ( 2.és 4.vsz.). Ezután Isten ellen fog beszélni ( 6.vsz.) és a szenteket (nem az egyházat!) legyőzi. Valószínűleg az Unió elnökeként fog meghalni, de „feltámadása” után a világ ura lesz belőle ( 7-10. vsz.). A vérengzések után jön a másik fenevad, a hamis próféta ( 11.vsz.), akinek a tevékenysége totális kultuszt hoz létre az Antikrisztus uldalán.

(Ezék. 28, 2-9.) Ez az igeszakasz mind a Sátánra, mind pedig az Antikrisztusra is vonatkozik és az isten-király eszmét kárhoztatja. Luciferhez hasonlóan az Antikrisztus is Isten rangjára emeli magát, pedig egyiküknek sincs isteni eredete. Az Antikrisztus bölcs, a tudomány és politika területén rendkívüli tehetséges személy lesz. A gazdasági hatalmat is meg fogja szerezni, tehát mérhetetlenül gazdaggá is fog válni.

Az Antikrisztus nem lenne Antikrisztus Jeruzsálem nélkül. Az igazi Messiás Jeruzsálemben halt meg, támadott fel és ide is jön vissza. Isten Fölkentjéhez hasonlóan az Antikrisztus is Jeruzsálembe fog bevonulni. Jeruzsálem sorsának alakulásából tehát lehet látni, hogy mikor fog eljönni az Antikrisztus.

Bár nekünk, keresztényeknek, továbbra is Jézus eljöveteléről kell gondolkodnunk, Isten azt akarja, hogy ne legyünk tudatlanságban az Antikrisztussal kapcsolatban sem.