Emlékezzünk csak arra, hogy a Zsoltárok könyvén kívül is milyen alaposan, és körültekintően írja le több helyen is az Ige, hogy Isten nagy gonddal és szeretettel teremtette meg az állatokat. Genezis, Jób könyve, Példabeszédek könyve és még sorolhatnánk tovább azokat a könyveket, amelyekben erről olvashatunk. Valóban, szinte látjuk, hogy Isten érdeklődve figyelte: munkatársa, Ádám, milyen nevet ad az Ő egy-egy teremtményének. Igen szemléletesen mutatja be az Ige, hogy a feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő Jób megszeppenve hallgatja a teremtésnek azokat a részleteit, „titkait”, amelyeket talán neki jelentett ki először a Teremtő. Ebben az igerészben több állat teremtésével kapcsolatban is kapunk különleges, egészen apró részletekre is kiterjedő betekintést.

Ezek után nem meglepő, hogy Istennek gondja van az állatok ellátására is. Erre több bizonyítékot is találunk a zsoltárokban.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. (Zsolt 104:11)

Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelüket. (Zsolt 104:21)

Az oroszlánkölykök bizonyára nem tudják, hogy van Isten, magatartásuk mégis valóban olyan, mint amit ez a vers leír: követelik ennivalójukat. Teremtőjük programját hajtják végre ezzel.

Mindazok Tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. (Zsolt 104:27)

A magas hegyek vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. (Zsolt 104:18)

Azaz Istennek nemcsak az emberekre, hanem az állatokra is gondja van, ellátás  és védelem terén egyaránt.  Az Újszövetségben is találunk erre vonatkozó Igét, mely összhangban van a fentiekkel.

Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?  (Lk 12:24)

Mindazonáltal egyértelműen leszögezi az Ige, hogy az ember összehasonlíthatatlanul értékesebb Isten számára, mint az állatok. Következik ez a teremtés módjából és céljából: csak az ember teremtetett Isten képére és hasonlatosságára, valamint a Vele való személyes, bensőséges közösségre. 

Láttuk, hogy Isten ellátja az embereket és az állatokat. Az Igéből kiderül, hogy a növények is Tőle kapják, ami az életükhöz szükséges. És ha valakinek mégis kétsége támadna afelől, vajon Isten figyel-e a növényekre, vagy „csak úgy” megteremtette azokat, azoknak bizonyíték lehet a következő igevers:

Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is. (Zsolt 96:12)

Azt látjuk tehát, hogy a mező növényei szinte megszemélyesülnek Isten teremtő keze munkája nyomán. Mi több! Még tapsolni is képesek lesznek a fák, ha ma ezt nem is olyan könnyű nekünk elképzelnünk.³⁶ A növények is a teremtett világ részei, márpedig akkor a Rómaiakhoz írt levél szerint sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését³⁷. Megjelenésükkel ugyanis közelebb kerül az egész teremtett világ megváltása. Igen, a növények is Istentől várják mindazt, ami jó számukra, többek között ellátásukat is.

Megelégíttetnek³⁸ az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált. (Zsolt 104:16)

A fű  is Isten akaratából, és céljainak megfelelően nő:

Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embernek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből. (Zsolt 104:14)

Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken. (Zsolt 147:8)

Tehát ember, állat és növény egyaránt élvezi Isten ellátását:

Mindenki szemei Tereád vigyáznak, és Te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a Te kezedet, és megelégítesz minden élőt³⁹ ingyen. (Zsolt 145:15-16)

Az „ingyen”  szó itt is, mint már fentebb is, a kegyelemre utal: Isten nem az élőlények érdemei alapján osztja az ellátást, hanem szeretete, kegyelme indítja erre.

És vajon hogyan tud Isten minden élőlényt ellátni? Mi a fedezet rá? Természetesen elfogadható az a válasz erre: Ő mindenható, Neki ez nem probléma. És ez igaz is. Egészen konkrét feleletet is találunk azonban a zsoltárokban erre a kérdésre.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ  és ennek mindene. (Zsolt 50:12)

Így ír erről Kenneth Hagin: „Ez azt jelenti, hogy minden, ami a világon van, Istené.”⁴⁰

A szerző  szerint érdemes ezért ezt az igeverset Bibliánkban megjelölni és rendszeresen megvallani. Összecseng ez a következő sorral:

Az Úré a föld, s annak teljessége; a föld kereksége, s annak lakosai. (Zsolt 24:1)

Megvan tehát bőven a fedezet, Istennek van miből teljesítenie a teremtményei ellátására vonatkozó ígéreteit. Természetesen Neki az sem lenne probléma, ha mégis kevés lenne, ami jelenleg már megvan, hiszen azokat is Ő teremtette. Teremthetne tehát újakat is. 

A fentiek egyértelműen cáfolják a deizmus felfogását, miszerint Isten megteremtette a világot, majd magára hagyta, hogy a teremtéssel együtt adott törvények szerint történjen abban minden. Igenis látható az Igéből, hogy Isten gondviselő Atyaként áll teremtményeihez. Rendszeresen beavatkozik életükbe, mégpedig a javukra: élvezik az Ő ellátását.