Baji Tamás

1Kor 1:18  Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

1Kor 1:19  Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem.

1Kor 1:20  Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét?

1Kor 1:21  Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.

1Kor 1:22  Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek.

1Kor 1:23  Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;

1Kor 1:24  Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.

1Kor 1:25  Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.

1Kor 1:26  Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan [hívattak] bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;

1Kor 1:27  Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

1Kor 1:28  És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:

1Kor 1:29  Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

1Kor 1:30  Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

1Kor 1:31  Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.

Istent nem érdekli a világ önbizalma. Sőt, az dicsőíti Őt, hogy olyan embereket választ ki és emel fel, akik nem mondhatják, hogy önmaguknak köszönhetik, amit elértek. A világ abszolút nem Isten Igéje alapján működik, anyagi területen főleg nem. Nem is értik, hogy a hívők miért adakoznak a nehéz gazdasági időszak alatt is. A mi gyülekezetünk azért fejlődik, mert hisszük, hogy számunkra a Krisztus a minden. Ez számunkra nem bolondság – amint a világiak számára az –,  hanem ez az alap.

Nagyon fontos, hogy mi ilyenkor is JK-ra figyeljünk, ne racionálisan gondolkodjunk, hanem Isten Igéjét tartsuk szem előtt. Nem kell félni az Isten Igéjére alapozni az életünket. A hitben való gazdagságon keresztül Isten a szegényeket is felemeli, nem marad a szegény mindig szegény.[1] Amikor a világnak rosszul megy, a hívőknek akkor is jobb lesz, mert Isten gondoskodik róluk, Isten Országát öröklik.  Nem érdemes azon gondolkodni, hogy ez racionálisan hogyan működik, mert azt tudjuk, hogy Isten Igéje igaz.

1Krón 22:11  Most édes fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön neked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképpen szólott te felőled;

1Krón 22:12  De adjon az Úr neked értelmet és bölcsességet, mikor téged Izrael fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megőrízzed.

1Krón 22:13  Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izraelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!

1Krón 22:14  Íme én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának [építésére] százezer tálentum aranyat és ezerszer ezer tálentum ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bőven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.

Dávid szegénységében szerezte az anyagi javakat. Szívét már a menny felé fordította, ezzel alapozta meg fiának, Salamonnak, a házépítést az Úr részére. Mégsem az volt Dávid legnagyobb öröksége, amit anyagiakban átadott fiának, hanem az a tanítás, hogy Isten Igéjére alapozza az életét. Minden időszakban hitből kell cselekednünk, és ez nem bolondság.

1Krón 29:9  És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratukból adtak; mert tiszta szívükből adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.

1Krón 29:10  Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izraelnek, a mi atyánknak Istene, öröktől fogva mind örökké!

1Krón 29:11  Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, [tied]! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!

1Krón 29:12  A gazdagság és a dicsőség mind te tőled [vannak], és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.

1Krón 29:13  Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dicsérjük a te dicsőséges nevedet;

1Krón 29:14  Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való [ajándék] adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből [vettünk,] azokat adtuk most neked.

1Krón 29:15  Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként; a mi [életünk] napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.

1Krón 29:16  Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, amit gyűjtöttünk, hogy neked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tiéid!

1Krón 29:17  Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akarata szerint adta ezeket neked.

1Krón 29:18  Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívüket te feléd!

Dávid hálát adott azért, hogy Isten az emberek szívébe helyezte azt, hogy szabad akaratból tudjanak adni.

[1] Zsolt 9:19  Mert a szegény nem lesz végképpen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.