Fekete Gábor

A Bibliát szó szerint kell értelmezni

„Kezdetben volt az Ige (=Szó= Logosz) és az Ige(=Szó= Logosz) Isten felé irányít(ó volt) és Isten volt az Ige(=Szó= Logosz).”– János 1,1 (Vida fordítás, megjegyzések tőlem)



Amikor olvasunk egy szöveget, cikket, könyvet, akkor az író gondolatainak az összegzését, egyfajta eredményt, tanácsot kapunk. Ezek a szövegek tehát gondolatokat takarnak, és ez nincs másként a Bibliánál sem. Sokszor úgy vizsgálunk egy szöveget, mintha a szavak keletkeztek volna először, és az alapján jött volna létre az a dolog, pedig a szavak egy létrejött cselekedetet, már létező tárgyat, állatot, történést írnak le. Amikor Isten megteremtette a Földet, és már minden kész volt, Ádámra bízta, hogy elnevezze az állatokat. Nem az oroszlán szó volt előbb, hanem az oroszlán. A szavak mondatokat alkotva, gondolatokat tükröznek, a kimondott gondolatok pedig egy jellemet, magát a gondolkodót. Amikor a Szentírást olvassuk, Isten gondolatait ismerjük meg a világról, Izraelről, önmagunkról, és Önmagáról. Az Írások a gondolkodót, azaz Istent tükrözik vissza, ahogyan Ő látta és látja a dolgokat. Tehát, nagyon fontos az, hogy odafigyeljünk arra, hogy milyen szavakat használ, mikor és miért. A nyelvtan, nem egy rossz vicc az iskolában, hanem segít abban, hogy miként éljük át azt, amit olvasunk és, hogy miként öntsük az olvasó számára is értelmezhető formába azt, amit mi átélünk, gondolunk.



A szabály, miszerint szó szerint kell értelmezni a Bibliát, három részre bomlik: 1. Betű szerinti értelmezés, mely nem mást takar, mint azt, hogy figyeljünk oda a használt szavakra. Sok félreértelmezés támadt már abból, hogy emberek egy-egy helytelen, vagy kevésbé jó fordítást olvasva, olyan következtetéseket vontak le az olvasott Igeszakaszból, amit soha nem akart mondani. Egy lényeges dolog, hogy azt soha nem jelentheti az Írás, amit soha nem akart mondani, és amit sohasem jelentett. Ehhez természetesen olykor több fordításra is szükségünk van, és elkel, ha az embernek van konkordanciája, bibliai kommentárja, lexikonja, vagy egy olyan program, mely által fel lehet lelni a szavak eredeti jelentését. Ennek egy példája az, amit én is hittem, mindaddig, míg meg nem ismertem a szavak jelentését, a Biblia második versében található „kietlen és puszta” – tohu va bohu. Ezen két szó teóriákat hozott létre a keresztény világban, melyek közé a rés-elmélet is tartozik. E szerint az elmélet szerint, Isten nem teremt kietlen és puszta dolgokat, így ez csak a két (első és második) vers közötti időbeni réssel magyarázható. Úgy vélte az elmélet kitalálója, hogy az első és a második vers között történt meg Lucifer bukása, és az angyalok egyharmadának kitaszítása a Mennyből. Miből fakadt ez a gyenge alapokon álló elmélet?

Nem másból, mint a szavak félreértelmezéséből. Ma már tudjuk, hogy az elmélet ellen több tucat Igevers szól, mégis nagy tanítók, mint Kenneth E. Hagin, Watchmann Nee és még sokan mások követték ezt a nézetet. Vannak, akik még ma is felülnek a rés-elméletnek, mely csupán a „puszta” és „kietlen” szavak félreértelmezéséből fakad. Kent Hovind Bibliatanító érzékelteti a legjobban ezt, azzal a példával, miszerint, ha egy házat építünk, és még se ablak, se vakolat nincs rajta, egyszóval kietlen (lakatlan) és puszta (csupasz), mely nem biztos, hogy azért van, mert leégett, vagy lerombolta valami természeti csapás. Egyszerűen az építkezés egy olyan fázisban van, ahol még nem mondhatjuk azt, hogy, hú de szép ez a családi fészek.



Meditálj ezeken az Igéken és kérj a Szent Szellemtől kijelentést: vegyél egy általad szeretett Bibliai szakaszt, és mellé egy olyan könyvet, vagy kommentárt, mely által megvizsgálhatod az ott lévő szavak eredeti jelentését, majd gondolkodj el újra azokon az Igéken. Vajon adott valami újat, és másként látsz azzal kapcsolatban valamit?