Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren
Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy
csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: "Mama,
tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt
ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!" Nagyon megbántotta ezzel az
Édesanyját, aki azt gondolta, a fia ...nem örül viszontlátni őt... 6
évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de
Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám
ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki:
"Vigyázz magadra fiam!" ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem
volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy
csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor
végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt.
A levélben ez állt: "Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az
örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben
leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a
második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak
blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek
és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama." ---- Mindenki, aki
szereti Édesanyját, ossza meg ezt az írást. Nincs okom szégyellni
magam az Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta nekem az
életet!!!