Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR! (2 Krón 20,17)

Amit Jósafátnak mond Isten ebben a szakaszban, és amire minket is figyelmeztetni szeretne ma, az a következő: „Ez a csata nem a tiéd, hanem az enyém. Nem neked kell megharcolnod.”

Magyarul ez Isten problémája. Engedd, hogy ő oldja meg.

Tulajdonképpen, ha Isten gyermeke vagy, akkor a problémáid az ő problémái. És ő sokkal jobban tudja megharcolni a csatáidat és megoldani a problémáidat, mint amennyire te valaha is képes leszel rá. A te feladatod annyi, hogy bízz benne, hogy ő ezeket megoldja. Talán azért is van sok olyan fáradt, kiégett és bátortalan keresztény, mert azt gondoljuk: „Minden rajtam múlik.”

Ha egy napon végre felmondasz az Univerzum Vezérigazgatója munkakörödből, rá fogsz jönni, hogy ettől semmi sem hullik darabokra. Nyugodtan pihenhetsz, hittel bízva abban, hogy Isten a segítséged nélkül is boldogul.

Ebben a fejezetben kétszer is szerepel, hogy „Ne félj és ne rettegj”. Amikor szembekerülsz egy látszólag lehetetlen helyzettel, akkor ne félj és ne rettegj. Elveszített Isten valaha egyetlen csatát is? Nem. Ő nem veszít csatákat.

Isten annyit mond Jósafátnak, hogy vonuljon ki és álljon meg. Mit jelent így megállni? Egy nyugodt, magabiztos hozzáállást.

Két ok miatt állhatsz meg szilárdan:

- Isten jelleme miatt: Ő hűséges. Nem azért hoz el minket idáig, hogy aztán cserben hagyjon. Nem fog kiküldeni egy faágra, hogy aztán levágja az ágat. Higgy Isten természetében és jellemében!
- Az Ő Igéjébe vetett bizalom miatt: Isten Igéje hűséges. Bízhatsz az ígéretekben, amiket a Bibliában találsz.