november 26.

ILLÉS

"Él az Úr, az Izráel Istene, aki elõtt állok, hogy ez esztendõkben sem harmat, sem esõ nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint." 1Királyok 17,1

Komoly kérdés, hogy szoktál-e állni Isten elõtt? Úgy vagy-e, hogy akár élünk, akár halunk, elõtte állunk. Jó volna, ha nem csak a csendességedben állnál elõtte. Illés most Akháb elõtt állt, és mégis az Úr elõtt. Amikor családod, barátaid, munkatársaid elõtt kell megállnod, akkor is az Úr elõtt állsz? Csak az az ember tud másokat Isten jelenlétébe vinni, aki maga is abban áll. Ha a konyhában, a munkahelyeden vagy, valóság-e számodra, hogy egy szempár elõtt csinálok mindent? Az Ige ma is így igaz - sem harmat, sem esõ nem lesz, csak az Úr beszéde szerint. A lelkünkrõl beszélek. Emberi beszédre semmi nem lesz, ezért olyan fontos, hogy egy lehessek az Úrral. Illés találkozik Akhábbal, aki megszólal: "Te vagy-é az Izráel megháborítója?" Az Ige mindig megháborít, mindig Akháb ellen szól. "Nem én háborítottam meg... hanem te" - mondja Illés. "Elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok." Az Ige megmondja: ahol a szíved, ott van a kincsed. Mi az, amivel gondolatban f oglalkozol? A betegséged, az állapotod? Kinek a szolgája vagy? A Kármelre gyûjtötték össze a Baál 450, és az Aserának 400 prófétáját, akik a Jézabel asztaláról ettek. Úgy szeretem Dánieléket, akik nem ettek a király ételébõl. Mi pedig élünk az emberek hódolatából, egy elismerõ szóból. Egy asztalról lehet csak enni. Ki elõtt hajlongsz? Mire áldozol erõt, idõt, anyagiakat, gondolatokat, érzéseket? Hadd legyen életed egészen és igazán az Úré, hogy teljes szívedbõl mondhasd: "Az Úr az Isten!"