Isten, aki védelmez, szabadít

1.      rész

Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy övéit különleges védelemben részesíti, szükség esetén megszabadítja.

A védelem illusztrálására több kifejezést is használ az Ige:

·        vár, kővár, kőszikla, kőszál, menedék

·        pajzs

·        szárnyak árnyéka.

A héberben több szó fejezi ki e rokon értelmű fogalmakat.  A leggyakoribbak: miszgáv,  magas hely, menedék (tizenkétszer), cúr, kő, szikla (huszonhatszor), machasze, menedékhely (tizenkétszer), mácúd erődítmény (hétszer).[1]  

Ez a négy szó tehát összesen ötvenhétszer fordul elő a Zsoltárok könyvében, ami önmagában is elegendő bizonyíték volna arra, hogy Isten hatalmas, erős védelem; de még további bizonyítékokat is fogunk látni.

Érdemes megfigyelni, hogy Isten milyen hatalmas haderőt vonultat fel, amikor valaki hittel segítségül hívja az Ő Nevét. Az egyik legjellegzetesebb példát erre a 18. zsoltárban láthatjuk: füst, emésztő tűz, izzó szén, homály, sötétség, sötét felhők, sűrű fellegek, jégeső, nyilak és villámok mind Isten védelmi fegyverei közé tartoznak. A fegyverek bevetésének következményei sem mindennaposak. A föld megindult, a hegyek alapjai inogtak, láthatóvá váltak a vizek medrei.  Vajon mi váltotta ki mindezt? A zsoltár erre is választ ad: „… mert haragra gyúlt.” [2] Istenre jellemző módon gondviselése itt nem ér véget, hanem - a zsoltár további részéből láthatóan - védencét megtanítja a harcra.

Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat. (Zsolt 18:35)

A 46. zsoltár is sokat elárul arról, hogy Isten milyen megbízható védelem.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.  Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe. (Zsolt 46:2-3)

Jó dolog tudni azt, hogy bármilyen természeti csapás, katasztrófa esetén is bízhatnak a hívők Istenük védelmében. A 6. vers Isten városáról azt írja, hogy nem rendül meg, mert „Isten Ő közepette van”. Más zsoltárokban is találkozhatunk azzal, hogy az Úrral való jó kapcsolat az ember stabilitásának reális alapja:

Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. (Zsolt 15:5)

Az előző versek pedig az Istennek tetsző cselekedeteket fogalmazták meg.

Az Úrra néztem szüntelen. Mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. (Zsolt 16:8)   

Ellenpélda is akad: alaptalan az a bizakodás, mely mögött nincs a Teremtővel ápolt jó kapcsolat. A gonoszt így jellemzi a 10. zsoltár:

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba. (Zsolt 10:6)

Visszatérve a 46. zsoltárhoz, azt is láthatjuk belőle, hogy Isten nagyon aktívan beavatkozik a történelem menetébe; annak lefolyását nem bízza a véletlenre, sem bizonyos embercsoportok szándékaira:

Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.[3]  (Zsolt 46:10)

Nem csupán annyiról van szó, hogy Isten nem bízza az eseményeket emberi érdekcsoportokra, hanem arról is, hogy rövid úton megakadályozza az ellene készülő tervek megvalósulását; az emberek, népek szándékait megváltoztatja.

Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. (Zsolt 33:10)

Hasonló gondolattal találkozunk a 2. zsoltárban is. „Az egekben lakozó neveti” kifejezés azt teszi teljesen egyértelművé, hogy a küzdő felek – Isten az Ő Felkentjével együtt, valamint az ellene fellázadó királyok és fejedelmek koalíciója – messze nincsenek egy súlycsoportban. Azaz, ha ténylegesen sor kerül az összecsapásra, akkor a gyengébb fél teljesen esélytelenül fog veszíteni, szó sem lesz nagy küzdelemről, csak annyi történik majd, hogy rövid idő alatt nyilvánvalóvá fog válni, ki a győztes.[4]

A győzelem után pedig megkezdődhet a Győztes országlása. A 67. zsoltár arról szóló prófécia, hogyan fogja Jézus Krisztus a Sionról, a világ majdani fővárosából kormányozni a „juhokat”, vagyis azokat a nemzeteket, amelyek vizsgálata során méltóknak bizonyultak arra, hogy bemenjenek az ezeréves királyságba. Jézus egyértelművé tette azt tanítványinak mondott beszédében, hogy ennek a vizsgálatnak mi lesz az alapja: az adott nemzet hozzáállása Isten népéhez.[5]

Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. (Zsolt 67:5)

[1] Mitchel, Larry A.: Bibliai héber és arámi diákszótár. (Ford.: Grüll Tiborné dr.) SZPA, Bp., 2008.  és a Biblia-Felfedező 2.1 program együttes használatával.

[2] Zsolt 18:8

[3] Hasonló jellemzést ad a 76. zsoltár 4. verse: Ott törte össze a kézív villámait, pajzst, szablyát és a hadat.

[4] A Jel 19 egy ilyen jövőbeni eseményről tudósít. Egyik mondatban: „egybegyűltek, hogy hadakozzanak”, a következőben már: „…és megfogaték”.

[5] Mt 25:31-46