május 21.

ISTEN EMBERE

"Eljött pedig az Isten embere õhozzá..." 2Krónika 25,7

Amásia százezer vitézt fogad fel, száz tálentum ezüstért. Az "annak felette" mindig sokba kerül. Lehet, hogy erõben, idõben. Még inkább az Úrral való kapcsolatunkban. Isten adott éveket, évtizedeket. Mire használod? Egyszer minden kihullik a kezedbõl, amit vettél. Amásia Isten drága pénzén nagyságot, dicsõséget akart venni. Itt a rettenetes váltó, amin keresztülment, és kisiklott az élete. A nagyravágyás, a gõg bepiszkolja a szívet. Ítélkezõvé, kritikussá teszi. A legnagyobb magaslattá válsz saját életedben! Ézs 14,12 mondja: "Miért estél alá az égrõl, fényes csillag, hajnal fia!?" Amásiának mondhatják: "Levágattál a földre, aki népeken tapostál!" Isten gyermekei alább szállnak, alá... alá... alázat. Jézus mindig az utolsó úton járt. Ne akarj többet, nagyobbat! Ez a szennyes szív cselekedete! Most látszik Amásiánál, ami már nem teljes, nem tiszta szívbõl van. Úgy szeretem Istent, hogy küld egy embert, aki nem hízeleg, nem mond szépeket, hanem mindent megmond Amásiának. Isten csak a saját embereit tudja használni. Õ nem használ "annak felette". Tudja, hány embere van. Más szolgáit nem használja. Amíg kettõs az életed, Istennek is szolgálsz, a Mammonnak is, addig nem használhat. Õ annak felette, akik igazán Néki adták életüket, senkit nem használ. Lehet, hogy nagy képességeid vannak, de értsd meg most Isten szavát: amíg kettõs szolgálatban vagy, nem használhat. Mondd ki komolyan: Uram, a bûn, a test embere voltam, az élvezetek, a dicsõség embere, önmagam embere. Szeretnék Isten emberévé lenni, aki nem szolgál másnak, csak egyedül az Úrnak.