A Jánosnak adott kinyilatkoztatás

1 Jézus, a Messiás kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak azokat az eseményeket, amelyeknek hamarosan[1] meg kell történniük; és tudtukra adta ezeket, elküldve angyalát szolgájához, Jánoshoz, 2aki tanúságot tett Isten Igéjéről és Jézus, a Messiás tanúságtételéről, mindarról, amit csak látott.

  3Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják a prófécia szavait, és megtartják az abban leírtakat, mert nemsokára itt a kijelölt idő!

  4János a hét ázsiai[2] gyülekezetnek: kegyelem és békesség nektek Attól, aki van, aki volt és aki jön,[3] a trónja előtt lévő hét Szellemtől 5és Jézustól, a Messiástól, aki a megbízható Tanú, a halottak közül az elsőszülött és a Föld királyainak fejedelme!

  Aki szeret bennünket, aki vére által megszabadított bűneinkből, 6és királysággá és papokká tett Istene és Atyja számára, az Övé legyen a dicsőség és az erő örökkön-örökké![4] Ámen.

7Íme, eljön a felhők között,

és minden szem meglátja majd,

azok is, akik keresztülszúrták,

és a Föld minden törzse mellét fogja verni miatta![5]

  Igen, ámen.

 – 8Én vagyok az Alfa és az Ómega,[6] a Kezdet és a Beteljesedés! – mondja az Úr Isten, aki van, aki volt és aki jön, a Mindenható.

  9Én, János, a testvéretek, részestárs a szorongattatásban, a királyságban és a Jézusban való kitartásban, a Pathmosz nevű szigeten voltam Isten Igéje és a Jézusról szóló tanúságtétel miatt. 10Az Úr napján a Szellem jelenlétébe kerültem,[7] és a hátam mögül kürtzengéshez hasonló, erős hangot hallottam, 11amely így szólt:

 – Írd le egy könyvbe, amiket látsz, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efeszoszba, Szmürnába, Pergamonba, Thüateirába, Szardeiszba, Filadelfeiába és Laodikeiába!

  12Megfordultam, hogy lássam a hang forrását,[8] amely megszólított, és amint megfordultam, hét arany lámpatartót láttam, 13a lámpatartók között pedig valakit, aki az Ember Fiához[9] hasonlít, lábát eltakaró ruhában, mellén aranyövvel felövezve. 14Feje és haja olyan fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó, szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, 15lába hasonló a kemencében izzított libanoni sárgarézhez,[10] hangja pedig olyan, mint a nagy vizek morajlása. 16Jobb kezében hét csillagot tart, a szájából hegyes, kétélű kard jön ki, arca pedig olyan, mint amikor a Nap ereje teljében ragyog.

  17Amikor megláttam, összeestem a lábai előtt, mint egy halott. Ő pedig rám tette a jobb kezét, és így szólt:

 – Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, 18és az Élő, aki halott voltam, de íme, élek mindörökké, és nálam vannak a Halál és a Pokol kulcsai. 19Írd hát le mindazt, amit láttál: mindazokat, amelyek most vannak, és mindazokat, amelyek ezután történnek majd; 20a hét csillag titkát, amelyeket jobb kezemben láttál, és a hét arany lámpatartót! A hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét lámpatartó pedig hét gyülekezet.

[1] Vagy: ”hirtelen”, ”sürgősen”, ”gyorsan”.

[2] Ma Kisázsia, Törökország nyugati fele.

[3] Az ”aki van, aki volt és aki jön” kifejezés nem más, mint az egy szóval lefordíthatatlan szójátékot tartalmazó ószövetségi JHWH név pontos tartalmát visszaadó fordítása.

[4] Amit megszokott módon magyarul így mondanak: ”örökké”, az a görögben szó szerint ezt jelenti: ”a korszakokra” vagy ”a korszakokon át” (”eisz túsz aiónasz”); amit pedig így szokás mondani: ”örökkön-örökké”, az a görög szerint: ”a korszakok korszakaira”, ”a korszakok korszakain át” (”eisz túsz aiónasz tón aiónón”). Azért hagytuk meg – egyelőre – mégis a megszokott régi formát, mert e kifejezéseken mind zsidók, mind görögök azt értették, amit mi is: ”örökké”.

[5] A Jelenések könyvében sehol sem jeleztük dőlt betűvel az ószövetségi utalásokat, mint a többi könyvben, ugyanis e könyvnek szinte minden verse tartalmaz valamilyen rejtett idézetet vagy utalást; másrészt ez prófétai szöveg lévén, nem is idézetként utal az ószövetségi mondatokra, hanem teljesen a saját szövegeként használja azokat. E két ok miatt rendkívül zavaróan hatna, ha kiemeléssel jeleznénk ezeket, így csak a keresztutalások fogják jelezni az összefüggéseket az Ószövetséggel.

[6] A görög ábécé első és utolsó betűje, tehát a magyar ábécé szerint így hangzana: ”Én vagyok az A és a Z”...

[7] Szó szerint: ”szellemben lettem”. A mondat úgy is értelmezhető, hogy ”Szellemben az Úr napján voltam”, ugyanis az ”Úr napja” kifejezés a Szentírásban mindig a végső történelmi ítélet időszakát jelenti, azaz éppen a Jelenések könyvének fő témáját (lásd pl. Jóel 2:1-3, Ám 5:18-20, 2Thess 2:2-3 stb.); míg ezzel szemben a heti egy pihenőnap, legyen az akár szombaton, akár vasárnap, sehol sem szerepel a Bibliában ezen a néven. Elképzelhető tehát, hogy e mondat valódi tartalma ez: ”Az Úr napján voltam szellemben”...

[8] Szó szerint: „hogy lássam a hangot”. A zsidó tradíció szerint Isten hangja egyes esetekben látható is, nemcsak hallható (ez a nézet a 2Móz 20:18-22 eredeti héber szövegén alapszik, ahol Izrael fiai „látták a mennydörgéseket... a kürt zengését... Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek...” stb.).

[9] Vagy, szó szerint: ”egy ember fiához hasonlít”, azaz magyarul: ”láttam valakit... aki egy emberhez hasonlít” (pontosan ugyanaz, mint Dán 10:16-ban).

[10] Állítólag ez az egyetlen olyan réz, ami nem zöldül meg.