5 A trónon ülő jobb kezében egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset láttam. 2 Láttam egy erős angyalt is, amint fennhangon kihirdeti:

 – Kicsoda méltó, hogy kinyissa a könyvtekercset, és feltörje pecsétjeit?

  3De senki sem volt az égben, a földön vagy a föld alatt, aki képes lett volna kinyitni a könyvet, vagy akár csak nézni is azt. 4Én nagyon sírtam, hogy senkit sem találtak méltónak arra, hogy kinyissa a könyvtekercset, vagy nézze azt.

  5Erre az egyik presbiter így szól hozzám:

 – Ne sírj! Íme, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere,[1] hogy kinyissa a könyvet és hét pecsétjét!

  6Ekkor megpillantottam egy bárányt[2] a trónnál, középen, a négy élőlény és a presbiterek között állni – olyan, mintha leölték volna. Hét szarva és hét szeme van, amelyek Istennek az egész Földre kiküldött hét Szelleme. 7Odajött, és kivette a trónon ülő jobb kezéből a könyvtekercset. 8Amikor átvette a könyvtekercset, a négy élőlény és a huszonnégy presbiter leborult a bárány előtt, mindegyiküknél hárfa és illatos füstölőszerekkel teli aranycsészék – amelyek a szentek imái –, 9és egy új dalt énekelnek:

”Méltó vagy, hogy magadhoz vedd a könyvet

és feltörjed pecsétjeit,

mert megöltek, és véreddel megvásároltad őket[3] Istennek

minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,

10Istenünk számára királysággá[4] és papokká tetted őket,

és uralkodni fognak a Földön!”

  11A trón, az élőlények és a presbiterek körül sok angyalt láttam, és hallottam a hangjukat – a számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer –, 12amint erős hangon így szóltak:

”Méltó a bárány, akit leöltek,

hogy az Övé legyen a hatalom és a gazdagság,

a bölcsesség és az erő,

a tisztesség, a dicsőség és a dicséret!”

  13És hallottam, amint minden teremtmény az égben, a földön, a föld alatt és a tengerben, minden, ami ezekben él, így szólt:

”A trónon ülőé és a bárányé

legyen a dicséret és a tisztesség, a dicsőség és az erő

mindörökké!”

  14És a négy élőlény áment mondott rá. A presbiterek pedig leborultak imádásban.

[1] Pontosabban: ”gyökere és a gyökérből kinövő hajtása”. A görög – és a megfelelő héber – szó ugyanis ”gyöker”-et és ”hajtás”-t egyaránt jelent.

[2] A ”bárány” szót a megszokottól eltérően mindenhol kisbetűvel írtuk (a görög nem tesz különbséget, mindent kisbetűvel ír), azért mert hangsúlyosabbnak éreztük a görögben szöveg képi jellegét (azt, hogy mindig egy bárányt látunk), míg a már értelmezett, tulajdonnév jellegű ”Bárány” szó a görög szöveghez képest kissé elhomályosítja a látott képet.

[3] A Károli-fordítással (amelyben itt ”minket” szerepel) ellentétben a leghitelesebb kéziratok az ”őket” névmásra utalnak, amely minden bizonnyal a 8. versben említett szentekre és a Könyvbe feljegyzett személyekre utal. (Egyébként sem lenne értelmezhető, hogy a négy élőlény miért énekelné magára vonatkoztatva ezt a megváltásról szóló dalt...)

[4] Ld.: 2Móz 19:6 és Jel 1:6!