6 És láttam, hogy a bárány feltört egyet a hét pecsétből, és hallottam, amint a négy élőlény egyike – olyan hangon, mint a mennydörgés – így szólt:

  – Indulj!

  2És ezt láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnél pedig egy íj. Egy koszorút is kapott, és győztesként vonult ki, és hogy győzzön.

  3Amikor pedig a második pecsétet feltörte, a második élőlényt hallottam:

 – Indulj!

  4Ekkor egy másik, tűzvörös ló ment ki, a rajta ülő pedig azt a feladatot kapta,[1] hogy elvegye a békét a Földről, hogy egymást gyilkolják – és kapott egy nagy kardot is.

  5Amikor a harmadik pecsétet törte fel, a harmadik élőlényt hallottam:

 – Indulj!

  Ekkor ezt láttam: íme, egy fekete ló, a rajta ülő kezében pedig egy serpenyős mérleg. 6És ezt hallottam, mint egy hangot, a négy élőlény közül:

 – A kenyérgabonából egy mérő kerül egy dénárba, az árpából pedig háromszor ennyi egy dénár, de az olajnak és a bornak ne árts!

  7Amikor a negyedik pecsétet feltörte, a negyedik élőlény hangját hallottam:

 – Indulj!

  8És ezt láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülő neve Halál, és a Pokol követte. Hatalmat kaptak a Föld negyedrésze fölött, hogy gyilkoljanak karddal, éhínséggel, döghalállal[2] és a Föld vadállatai által.

  9Amikor az ötödik pecsétet feltörte, láttam az áldozati oltár alatt azoknak a lelkeit, akiket megöltek Isten Igéje és a tanúságtétel miatt, amelyhez ragaszkodtak.  10Ezek erős hangon kiáltoztak:

 – Szent és igaz Uralkodó, meddig nem hozol még ítéletet, és meddig nem kéred még számon a vérünket a Föld lakóin?!

  11Ekkor mindannyian fehér ruhát kaptak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig nyugodjanak meg, amíg teljes lesz a számuk, amíg szolgatársaik és testvéreik közül is megölnek majd egyeseket, ahogyan velük is történt.

  12És láttam, hogy amikor feltörte a hatodik pecsétet, nagy földrengés keletkezett, a Nap fekete lett, mint egy szőrzsák, és az egész Hold olyanná vált, mint a vér. 13Az ég csillagai úgy hulltak a Földre, ahogy a fügefa potyogtatja a kései fügéket, amikor nagy szél rázza, 14az ég pedig szétnyílt, mint egy összegöngyölített könyvtekercs, és minden hegy és sziget kimozdult a helyéről. 15A Föld királyai, az előkelők, a hadvezérek, a gazdagok, a hatalmasok és minden szolga és szabad elrejtőzött a barlangokba és a hegyek sziklaüregeibe, 16és így szólnak a hegyekhez és a sziklákhoz:

 – Boruljatok fölénk, és rejtsetek el minket a trónon ülő tekintete és a bárány haragja elől, 17mert eljött haragjuk nagy napja, és ki maradhat meg?!

[1] Szó szerint: ”az adatott neki”.

[2] Minden bizonnyal járványos betegségekről van szó...