7 Ezután a Föld négy égtáján álló négy angyalt láttam, akik a Föld négy szelét tartották, hogy ne fújjon a szél sem a szárazföldön, sem a tengeren és semmilyen fára sem. 2Láttam egy másik angyalt is, aki kelet felől jött fel, nála volt az élő Isten pecsétje, és erős hangon így kiáltott a négy angyalnak, akik azt a feladatot kapták,[1] hogy ártsanak a szárazföldnek és a tengernek:

 – 3Ne ártsatok a szárazföldnek, a tengernek és a fáknak, amíg meg nem jelöljük pecséttel Istenünk szolgáit a homlokukon!

  4És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezer, Izrael fiainak minden törzséből pecséttel megjelölve:

5Júda törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt,

Ruben törzséből tizenkétezer,

Gád törzséből tizenkétezer,

6Áser törzséből tizenkétezer,

Naftali törzséből tizenkétezer,

Manassé törzséből tizenkétezer,

7Simeon törzséből tizenkétezer,

Lévi törzséből tizenkétezer,

Izsakhár törzséből tizenkétezer,

8Zebulon törzséből tizenkétezer,

József törzséből tizenkétezer,

Benjámin törzséből tizenkétezer pecséttel megjelölt.

  9Ezek után láttam, hogy íme, nagy tömeg áll a trón és a bárány előtt, amit senki sem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, fehér ruhába öltözve, pálmaágakkal a kezükben, 10és hangosan így kiáltoznak:

 – A szabadítás a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a bárányé!

  11Ekkor az angyalok mindannyian a trón, a presbiterek és a négy élőlény köré álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent 12e szavakkal:

 – Ámen! A dicséret, a dicsőség, a bölcsesség, a hála, a tisztelet, az erő és a hatalom a mi Istenünké örökkön-örökké! Ámen!

  13Az egyik presbiter ekkor megkérdezte tőlem:

 – Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?

  14Így válaszoltam:

 – Uram, te tudod.

  Erre így szólt hozzám:

 – Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jönnek, akik kimosták és kifehérítették ruháikat a bárány vérében,

15ezért vannak Isten trónja előtt,

és szolgálnak Neki éjjel és nappal Templomában,

s aki a trónon ül, kifeszíti majd sátrát felettük.

16Nem fognak többé éhezni és szomjazni,

a Nap és semmi más forróság sem perzseli őket,

17mert a bárány fogja legeltetni őket,

aki a trónnál, középen áll,[2]

és elvezeti őket az Élet Vizeinek forrásaihoz,

Isten pedig minden könnyet letöröl majd a szemükről!

[1] Szó szerint: ”az adatott nekik”.

[2] Vö. 5:6 vers.