10 Ekkor egy újabb, erős angyalt láttam leszállni az égből, felhőbe öltözve, a fején szivárvány, arca olyan, mint a Nap, lábai, mint a tűzoszlopok, 2a kezében pedig egy nyitott könyvecske. Jobb lábát a tengeren vetette meg, a balt pedig a szárazföldön, 3és erős hangon felkiáltott, ahogyan az oroszlán ordít. Amint felkiáltott, a hét mennydörgés is megzendült a saját hangján. 4Amikor megzendült a hét mennydörgés, nekifogtam, hogy írjak, de egy hangot hallottam az égből, amely így szólt:

 – Pecsételd be, amit a hét mennydörgés mondott, ne írd le azokat!

  5Az angyal pedig, akit a tengeren és a szárazföldön láttam állni,

jobb kezét az ég felé emelte,

6és megesküdött az örökkön-örökké élőre,

aki teremtette az eget és az abban levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő, 7hanem a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor kürtölnie kell, beteljesedik Isten titka úgy, amint hírül adta szolgáinak, a prófétáknak.

  8És a hang, amelyet hallottam az égből, ismét szól hozzám:

 – Menj, vedd magadhoz a nyitott könyvet, amely a tengeren és szárazföldön álló angyal kezében van!

  9Odamentem az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja nekem a könyvecskét.

  Ekkor így szól hozzám:

 – Fogd és edd meg: megkeseríti a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz!

  10Kivettem a könyvet az angyal kezéből, és megettem. A számban olyan volt, mint a méz – és amikor lenyeltem, keserű lett a gyomrom.

  11És így szólnak hozzám:

 – Megint prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról!