Van még a gonosznak két másik régi, jól bevált eszköze is, melyek
által szintén a Krisztus iránt való őszinteségtől akarja elfordítani a
keresztényeket, mégpedig:

1. A megélhetés gondjai és a nyomorúság (Ezt hívjuk JÓB PRÓBA-nak).
Ha ezek nem válnak be, akkor ott van

2. A gazdagság csábítása (Ezt pedig SALAMONI PRÓBA-nak hívjuk)

Ez a két módszere évezredek óta jól bevált, és már sokakat térített el
Krisztustól azzal, hogy a nyomorúságokkal megtörte, vagy azzal, hogy a
gazdagsággal felfuvalkodottá és kényelmessé tette őket. Szellemi síkon
mindkettőnek a szív megkeményedése (kérgessé válása) a következménye.

Jézus a magvetőről szóló példázattal szeretné nekünk megtanítani
ezeket a nagyon fontos leckéket. A Márk 4,18-19-ben a következőket
olvassuk:
"Másfélék a tövis közé vettettek; ezek, bár meghallották az igét, (de)
a kor(szak) gondjai, a gazdagság csalárdsága (csábítása), s a többi
dolgok után való vágyak beléjük hatolnak, megfojtják bennük az igét,
úgyhogy az gyümölcstelenné lesz." /Vida Sándor/
Itt valójában arról van szó, hogy ezek az emberek meghallották az
igét, vagyis hitre jutottak Krisztus Jézusban, mivel azt mondja az ige
a Róma 10,17-ben:

"A hit tehát az ige hallásából támad, a hallás pedig Krisztus
kijelentésén (rhémáján) át."
Tehát ezek az emberek hívőkké lettek, megnyitották a szívüket Isten
szava előtt, és befogadták Szellemét, de a szellemi nyitottságuk
mellett sajnos nem zárták be az "ajtót" a Sátán és a korszellem (aión)
vagy a világrendszer (koszmosz) szelleme előtt (1.Korintus 2,12).
Következménye az lett, hogy szabadon beáramolhatott szívükbe, majd
hiteltelenné és hamissá (görögül:"anti"-vá) tette a hitvallásukat
Jézus mellett.

Az iszentírás rámutat, hogy

a gondok,
a gazdagság,
és a vágyak
az igét fojtották meg, nem pedig a keresztényt. Ennek pedig egyenes
következménye az, hogy az ige lett gyümölcstelenné, termőképtelenné,
meddővé, vagyis hatástalanná, élvezhetetlenné sorsukban. Tehát ezek az
emberek továbbra is bizonyságot tettek, hirdették az "evangéliumot",
de a Szent Szellem már (vagy még) nem tudott velük együtt munkálkodni
és megerősíteni az igét az azt követő jelekkel. (Márk 16,20).

Vagyis a szavaikban nem volt Élet és Szellem, hogy az embereket valódi
megtérésre vezethessék (és itt a teljes szívbeli megtérésről
beszélünk, nem pedig a humanista változatról, ami csak az értelemben -
pontosabban: elméletben, nem pedig gyakorlatban - történik meg) de
érintetlenül hagyja a gonoszságoktól megrontott/megkeményedett szívet.

Ezek a bizonyságtevők már egy hamisítványt:

nem a valódi Krisztust,
nem a valódi Evangéliumot
és nem a valódi Szellemet hirdették.
Ez az Antikrisztus szelleme, ez az Antikrisztus munkája, vagyis egy
hamis krisztus, hamis evangélium és hamis szellem, (ugyanis a görög
"anti" szó nem azt jelenti elsősorban, hogy valami ellen(sége), hanem
hogy valami helyett, vagyis egy helyettesítést, hamisítványt). Ez a
következménye annak, ha a megtérésünket nem követi folyamatos
megszentelődés (vagyis engedelmesség tettekben is), az óemberi
természetünk megfeszítése, ahogyan Pál is mondta:

"Meg vagyok feszítve a világrendszer (koszmosz) számára és a
világrendszer (koszmosz) is meg van feszítve a számomra" (Galata
6,14).

Folyamatosan a kereszten kell "halnunk", és Jézusban élnünk, hogy
Isten minden akaratát megtehesse rajtunk keresztül, ahogyan megtehette
Jézuson keresztül is, aki mindenben engedelmeskedett neki (Zsidókhoz
írt levél 13,21).

Sátán szeretné felcserélni az életünkben az igazit a hamisra
Pál a korintusi gyülekezetnek írja a 2.Korintus 11,4-ben: "mert ha
valaki jön és más Jézust hirdetne, akit mi nem hirdettünk, vagy
másféle szellemet kapnátok, mint amit kaptatok, vagy másféle örömhírt,
amilyet nem fogadtatok be, szépen elviselnétek"/Vida Sándor/.
Erről beszélt Derek Prince is a "Démonológia" című könyvében (222-226.
oldal), melyből idézünk néhány gondolatot:

Prince testvérünk egy igen vitatott kérdéssel indít: "Behatolhatnak-e
a démonok egy személybe, miután már kereszténnyé lett?" Az ő válasza
határozottan megegyezik a miénkkel: IGEN! Vagy ahogyan egy másik
testvérnek tették fel ezt a kérdést egy kicsit másképp fogalmazva:
"Lehet-e keresztényben démon?" - kérdezték tőle. A válasza erre a
kérdésre a következő volt: "Minden lehetséges a hívőnek!"

Pál figyelmeztetése három fő részből áll. Először is, hogy a hamis
tanító "más jézust" prédikál. Másodszor, hogy akik ezt a megtévesztő
üzenetet elfogadják, azok "más szellemet" fogadnak be, mint korábban.
Harmadszor pedig "más evangéliumot" fogadnak el, mint az eredeti.

Pál szolgálatán keresztül ezek a keresztények a Szent Szellemet
vették. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor ő "más szellemről" szól,
amelyet a hívők addig még nem fogadtak be, olyan szellemre gondol,
amelyik nem szent, vagyis egy csaló démonra. Világos példáját
láthatjuk tehát itt annak, hogy olyan keresztények, akik
újjászülettek, és a Szent Szellemet is befogadták, hogyan kerülhetnek
olyan helyzetbe, hogy hamis szellemet - démont - fogadjanak be. Mi
nyitja meg az ajtót a démonok előtt? Nyilván az az üzenet, amely egy
"más jézust" tár a hallgatói elé. Ez tehát a probléma gyökere. Ahogy a
keresztények a hitüket egy "más jézusba" vetik, egy "más szellemet" is
kapnak - azaz démonizálódnak -, és egy "más evangéliumban" kezdenek
hinni. Helyénvalónak tűnik tehát feltenni a kérdést, hogy vannak-e ma
olyan tanítók az egyházban, akik "más jézust" hirdetnek? A válasz
sajnos határozottan: Igen!

"Van aztán olyan "jézus" is, aki elsősorban a humanista
beállítottságúak számára vonzó. Egyfolytában csak a szeretetről és a
megbocsátásról beszél, de még csak meg sem említi a poklot vagy a
megtérést. Jézusnak csak a megmentő arcát akarja bemutatni, de sosem
úgy, mint Bírót, ezért aztán hívei úgy tesznek, mintha a bibliai
példázatban nem is szerepelnének a nemes ember (aki Istent példázza)
következő szavai: "Azon kívül ezeket az én ellenségeimet, akik nem
akarták, hogy én legyek királlyá rajtuk (fölöttük), vezessétek ide, és
öljétek le őket előttem" /Luk. 19,27/. (Az idézet a könyvben a
Károli-fordítást követi, mi mégis inkább Csia Lajos fordításával
helyettesítjük).

Létezik továbbá Jézusnak az a "mikulás" változata, amelyik folytonosan
arra biztatja az embereket, hogy csak higgyenek, és megkapnak mindent,
amit csak kérnek - a legmagasabb fizetésektől kezdve a drága autókon
át az úszómedencés családi házig. A humanista "jézushoz" hasonlóan
azonban ő sem szólít fel sem megtérésre, sem szentségre. Logikus, hogy
a mai keresztények komoly hányadát csábítja el Sátán, hogy a fenti
vagy valamilyen más hamis, nem bibliai "jézust" fogadjanak el az igazi
helyett.

Aki azonban "más jézust" fogad el, az "más szellemet" - azaz démont -
is kap. Mindez nem egy elvont téma elméleti, doktrinális fejtegetése.
Itt az örök életről, illetve az örök halálról van szó, és Krisztus
igazi szolgáinak figyelmeztetniük kell ezzel kapcsolatban Isten népét.
A keresztények részben azért válnak fogékonnyá a megcsalattatásnak e
formája iránt, mert sok mai tanításban helytelen doktrinális
hangsúlyeltolódások figyelhetők meg..."

Milyen sokan bálványozzák Derek Prince testvérünket (aki egyébként
2003 szeptemberében az Úrhoz költözött), de milyen kevesen veszik
komolyan a fentiekben idézett szavakat, melyeket még ennél is
egyértelműbben alátámaszt "Az igaz és a hamis egyház" című nagyon
színvonalas tanítása. A mostani időkben ugyanis szomorúan
állapíthatjuk meg azt a tényt, hogy mára már az összes felekezetben
végbement ez a Sátán által véghezvitt cserélődési folyamat. Ha ez nem
így lenne, akkor nekünk sem kellene most megírnunk ezt a tanulmányt.
Azonban azt is tudjuk, hogy az Úr azért egy szent maradékot is
meghagyott minden felekezetben, és mi most ehhez a maradékhoz is
szólni kívánunk, nehogy őket is megtévesztésbe vihesse az ellenség.
Derek Prince testvérünk szavaihoz néhány kiegészítésen kívül mást nem
is kívánunk hozzáfűzni.

Kiegészítésként tehát csak arra szeretnénk még felhívni az olvasó
figyelmét, hogy a görög "anti" szó magyar jelentése nem csak annyi,
hogy "ellen", mint ahogyan ezt sokan tanítják, hanem ugyanez a
kifejezés jelenti még a "helyettesítést" is.

Az Antikrisztus kifejezés másik jelentése tehát:
"Krisztus-helyettesítő, hamis(ítvány) krisztus". Az Antikrisztus tehát
nem csak Krisztus ellen, hanem az ő helyébe is szeretne lépni.
Nyilvánvalóan ezt most úgy tudja megtenni, hogy a bukott állapotba
visszaesett keresztény gyülekezetekben felépíti a hamis Jézus-képet
(kinek-kinek azt, amire éppen vágyik), így aztán szellemben már most
be tud ülni Isten templomába (2.Thessz. 2,4), mely valójában nem más,
mint Isten gyülekezete. Mindez azonban jelenleg még a tömegeket
csábító langyos, képmutató, ámde igen látványos kereszténység
elterjedése ellenére is titokban történik, hiszen ha az antikrisztusi
szellem egyértelműen leleplezné magát, akkor még a Bibliát
legfelületesebben ismerő keresztények is menekülésbe fognának, így
azonban még az ördögnek arra is lehetősége van, hogy a választottakat
is megtévessze, amennyiben ez lehetséges (Máté 24,24).

Tudjuk, hogy a legtöbben ezt az igeszakaszt a zsidókra vonatkoztatják,
de ki kell ábrándítanunk minden álmodozót: Jézusnak e szavai bizony
mindannyiunknak szólnak, sőt valójában Istennek minden igéje szól a
keresztényeknek is, hiszen ami megtörtént Izraellel, az megtörténhet
az egyházzal is. Vagy nem azt írja Pál, hogy minden, ami korábban
leíratott, az a mi okulásunkra van! (1.Korintus 10,11)