május 18.

KEDVES DOLOG

"Huszonöt esztendõs korában kezdett Amásia uralkodni Jeruzsálemben... És kedves dolgot cselekedett az Úr elõtt." 2Krónika 25,1-2

Amásia olyan király volt, aki kedves dolgot cselekedett az Úr elõtt. Mindannyiunk életében az egyetlen komoly kérdés, hogy amit teszünk, kedves-e Istennek? Emberek elõtt cselekszünk olyat is, ami nem tetszik nekik. De vajon Isten szemszögébõl nézzük-e a dolgokat? Lehet, hogy a hívõk mind elégedettek volnának vele. De vajon Isten elégedett-e? Olyan komoly csengése van ennek a mondatnak, hogy Amásia kedves dolgot cselekedett az Úr elõtt! Apjának, Joásnak ugyanezzel a mondattal kezdõdik az élete: "És cselekedett Joás az Úr elõtt kedves dolgot..." Joástól tanulhatott a fia. Gyermekeink vajon tanulhatnak életünkbõl, cselekedeteinkbõl? Milyen hatások érik õket? Vannak-e olyanok, akik életünk hatása alatt indulnak el? Joás életében az is kedves dolog volt Isten elõtt, hogy minden pénzt arra szánt, hogy Isten házának romlását kijavítsák. Isten háza az övéi, az Õ gyülekezete. Ha a gyülekezet megépül, akkor magától megépül a templom is. Ezékiás a papoknak mondotta: tisztítsátok meg mag atokat, mielõtt elkezditek a munkát. A papokon kell kezdeni, aztán a hívõ népen, azután az épületen. Ez a kedves dolog Isten elõtt. A Szentlélek élõ kövekbõl épít házat. Ha az élõ kövek szétszóródtak, ha nincs egység, szeretet, hiába építkezünk külsõleg. Nézzünk szembe vele, hogy mit teszünk Isten rendje szerint. Amit teszünk, az Õ gondolatai és akarata szerint tesszük? Amásia azzal is kedves dolgot cselekedett az Úr elõtt, hogy lerontotta a bálványokat.