Andrew Wommack

Krisztus Teste két táborra oszlik: akik Isten kegyelmét hangsúlyozzák a hit kizárásával, és akik a hitet hangsúlyozzák a kegyelem kizárásával. Bármelyik hangsúlyozása a másik nélkül olyan, mintha egy autót egy keskeny úton vezetnénk anélkül, hogy tudatában lennénk az út mindkét oldalán húzódó ároknak. Teljesen mindegy melyik árokban kötsz ki, az úti célt nem éred el.

Az Efézus 2:8 azt mondja: „Mert kegyelemből üdvözültetek hit által.” A kegyelem és hit kombinációja, egyensúlya szabadítja fel Isten erejét. A kegyelem szó definíciója „meg nem érdemelt jóindulat.” Ezért a jó hír az, hogy a kegyelem tőled teljesen független. A kegyelem létezett mielőtt te léteztél volna. Más szóval, a kegyelem Isten szerepe.

A hit pedig úgy definiálható: pozitív reakció arra, amit Isten kegyelemből már biztosított. Más szóval, a hit a te pozitív reakciód Isten kegyelmére, vagyis a hit egyszerűen birtokba veszi, amit Isten már kegyelemből biztosított. Ezért a hit jelenti a te szereped. A kegyelmet hittel kell egyensúlyoznod, hogy lásd Isten erejének hatását az életedben. Ha Isten már biztosított valamit kegyelméből, akkor hittel reagálhatsz és elveheted azt.

Fontos megértenünk, hogy a hit csak azt fogadhatja el, amit a kegyelem már biztosított. A hit nem kényszerítheti Istent semmire. Sokan – helytelenül – azt hiszik, hogy igen. Ez azért van, mert félreértenek némely igéket, mint pl. a Márk 11:23-24-at:

„Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek, Mozdulj ki a helyedről és vesd magad a tengerbe; és nem kételkedik a szívében, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik; meg lesz neki, amit mondott. Azért azt mondom nektek, bármit kívántok, mikor imádkoztok, higgyétek, hogy megkapjátok, és meg lesz nektek.”

A kulcs itt a ’Bármit kívántok’. A kívánságoknak az Isten kegyelméből már biztosított és az Ő Szavának tanításával megegyezőeknek kell lenniük. Például lehetséges. hogy megszeretnéd nyerni a lottót, de Isten kegyelme nem gondoskodott a szerencsejátékról. Azt megígérte, hogy szükségeinket kielégíti az Ő dicsőségben való gazdagsága szerint, és ezt meg is pecsételte a kereszten. De az Ige azt is mondja, hogy ’Mert mikor veletek voltunk, ezt elrendeltük nektek, hogy ha valaki nem dolgozik, ne is egyék’ (2 Tessz. 3:10). Isten kegyelme mindig az Igére alapozódik, és mindig egyezik az Igével.

Egy másik félreértett igerész, ami az embereket eltévelyíti, a Lukács 11:5-9:

„Azt mondta nekik: Melyikőtök az, akihez ha éjfélkor jön a barátja és azt mondja neki, Barátom, adj kölcsön három kenyeret, mert egy barátom utazása közben betért hozzám, és semmim sincs amit elébe tegyek. Erre ő belülről azt feleli, Ne háborgass, az ajtó már be van zárva, a gyermekeim velem vannak az ágyban; nem tudok felkelni, hogy adjak. Mondom nektek, ha nem is azért kel fel, mert a barátja, mégis a kellemetlenkedése miatt fel fog kelni és ad neki, amire szüksége van.”

Ezt a példabeszédet gyakran tanítják bátorításképpen arra, hogy újra és újra könyörögjünk a szükségeinkkel kapcsolatban. Vagyis zaklatnunk kell Istent, nem hagyni Neki nyugtot, amíg végül megadja, amit akarunk. A zaklatást, mint hit cselekedetét mutatják be. De ez a példázat nem ezt tanítja.

Ez a példázat nem az Istenhez való hasonlóságot mutatja, hanem az ellentétet. Gondold így: Te, a házastársad és kicsi gyermekeid az éj kellős közepén egy sötét úton mentek, és lerobban az autótok. Felhívod a legjobb barátodat, és segítséget kérsz tőle. Azt reméled, hogy a barátod elutasít azzal, hogy ’Sajnálom, túl fáradt vagyok,’ vagy arra számítasz, hogy a barátod azonnal segítségedre siet? Egy igazi barát nem hagyna a pácban.

Ez a szakasz igazában a hagyományos magyarázat pontos ellenkezőjét tanítja. Azt mondja, hogy ha ennyi irgalmat és jóságot elvársz egy emberi lénytől, mennyivel inkább el kell várnod Istentől, hogy válaszol az imáidra. Ez még tisztábban látható az alábbi versekből:

„Mondom nektek, Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap; aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Ha bármelyikőtök fia kenyeret kér tőletek, vajon követ adtok neki? Vagy ha halat kér, hal helyett kígyót adtok neki? Vagy ha tojást kér, egy skorpiót ajánlotok fel? Ha ti, gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek: mennyivel inkább fogja a mennyei Apa a Szent Szellemet adni annak, aki kéri tőle?” (Lukács 11:9-13)

Hogyan fordulhat meg a fejünkben, hogy a Mindenható kevésbé könyörületes, mint egy jó barát, vagy egy szerető apa? Végtelenül jobban szeret minket, mint egy barát vagy apa valaha is tudna. Meg kell értenünk, hogy Isten, kegyelemből előre látta az emberiség egészének és mindannyiunk egyéni szükségeit. Előre látott minden szükséget, ami neked vagy nekem valaha is volt, van és lesz, és ellátott minket előre. Nem kell Istentől koldulni. Többet akar adni, mint amit mi valaha el akarnánk venni!

Azonban az a tény, hogy már minden biztosítva van, nem garantálja, hogy birtokba is veszed. Helyénvaló hit-reakciót kell tanúsítanod, mikor a bankszámla üreset mutat, vagy ha az orvos azt mondja, hogy meg fogsz halni. Meg kell nyugodnod, és bíznod kell abban, amit Ő már megtett. Ha kijelentésed van arról, hogy a szükség már betöltetett – nem csak általában, hanem speciálisan neked – ez bizalmat ad arra, hogy elvedd.

Semmivel nem késztetheted Istent arra, hogy reagáljon, mert már reagált. De passzív sem lehetsz – itt az egyensúly. Ez a hozzáállás az, ami véleményem szerint nagyon kevés kereszténynek van meg, mert nem értették meg, hogy kegyelemből üdvözültek, hit által.

Vannak, akik passzívan Istenre várnak, hogy mozduljon már, azt hiszik Ő vezérel mindent, míg mások ’a karját próbálják csavarni’, azt gondolván, hogy az imában és közbenjárásban kifejtett erőfeszítéseik Istent cselekvésre bírják. Mindkettő az út melletti árokba vezet, és nem fogod birtokolni azt, amit kértél. A kegyelemre hittel kell reagálni.

Mikor imádkozol, szólj a testedhez, ha gyógyulásra van szüksége (1Péter 2:24), vagy szólj a körülményeidhez, ha anyagi gondokkal küzdesz (3János 2).  Ha az ördög kételkedéssel és elkedvetlenítéssel kísért, idézd Jakab 4:7-et: „Azért rendeljétek alá magatokat Istennek. Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek.” Mindez kegyelemből biztosítva van, ezért bizalommal szólhatsz és hittel elveheted, annak tudatában, hogy ezek már mind a tiéid.

Az Isten kegyelmében való megnyugvásnak és annak kulcsa, hogy amit Ő már folyósított számunkra elvehessük, a hit (Zsidó 4:2). A Biblia azt mondja, hogy mindannyiunknak adatott a hit mértéke (Róma 12:3), de meg kell tanulnunk hozzáférni. A Róma 10:17 szerint „ a hit hallásból van, és a hallás Isten Igéje által.” Azután Júdás levele 20. vers: „De ti, szeretteim, épüljetek legszentebb hitetekben, a Szent Szellem által imádkozva.”

Ha küzdesz Isten ellátásának elfogadásával, akkor tölts időt az Igében és imádkozz nyelveken. Amint ezt teszed, felépül a hited azzal kapcsolatban, amit Isten már neked adott. Képes leszel bemenni a nyugalmába és elvenni mindazt, amit már kirendelt. Nem az Igeolvasás és az imádság eredményezi azt, hogy Isten cselekszik; hanem mindezek rád vannak hatással, hogy hittel elvehess.