Krisztus élete a hagyomány szerint. Jézus (Gezu, Jesua) 1-ben december 25-én született Betlehem melletti istállóban. Jézus apja József tekton (ács, asztalos) volt. Anyja Mária volt. Arámi nyelven beszéltek. Mikor megszületett Júdea római provincia volt, élén Heródes királlyal, aki a rómaiakat kiszolgálta. Keleti tudósok, csillagászok jöttek hódolni neki. Heródes, amikor megtudta, hogy egy „új király” született, azt hitte, hogy rá veszélyes lehet, ezért leöletett minden fiúcsecsemőt Júdeában. (Ez az aprószentek ünnepe, dec. 28). A család előtte elmenekült, majd visszatértek a gallileai Názáretbe. Ott nőtt fel és kezdett dolgozni apja ácsműhelyében. 12 éves korában bement a Jeruzsálemi (Szent Sólyom Városa) templomba és tanította a rabbikat, bölcseket. 30 évesen kezdett el nyilvánosan működni, az első csodáját a kánai menyegzőn vitte véghez, ahol a vizet borrá változtatta. (Tabletta és műtrágya nélkül. J ) Majd tanította a népet, betegeket gyógyított,  lecsendesítette a vihart, halottakat is feltámasztott. 5 kenyérből és 2 halból 5000 családot lakatott jól, úgy hogy még 12 kosár maradékot szedtek össze.  A környezete még nem volt olyan szinten, hogy megértse mit csinál, ezért őket példabeszédek által tanította. Ilyen példabeszéd volt a tékozló fiú, a mustármagról, a gazda és a gonosz munkások stb… A zsidók először azt hitték, hogy ő a megjövendölt Messiás, aki kiűzi a megszálló rómaiakat, de mikor látták, hogy csak tanít, gyógyít, meg a szeretetről beszél, és egyre több zsidó követőt szerez magának, féltékenyek lettek rá, és a római hatóságoktól követelték az elfogását. Többször megkísérelték ellentmondásba is zavarni (- Mit tegyünk a házasságtörő asszonnyal?  Jézus válasza: - Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül van)  A közvetlen munkatársai a 12 apostol, a többi munkatársa a tanítványai (72). A tanítványai írták le Jézus életét és ez az evangélium azaz örömhír. A tanításának középpontjában a SZERETET állt. Egyszer fordult ő maga az erőszakhoz, amikor a galambárusokat kiűzte a templomból.

                A zsidó rabbik bevádolták Poncius Pilátus római helytartónál, hogy lázítja a népet a rómaiak ellen, és elérték, hogy halálra ítéljék. Ő maga virágvasárnap vonult be Jeruzsálembe, ahol a tömeg éljenezte Nagycsütörtökön volt az utolsó vacsora, ahol a 12 tanítványával együtt volt. Júdás, a zsidó tanítványa elárulta, hol tartózkodik. Azt szerette volna, ha Jézus megharagszik a rómaiakra, és kiűzi őket. De nem tett efféle csodákat, hanem a rómaiak keresztre feszítették.  Nagypénteken délután 3 órakor meghalt a Golgota hegyen a kereszten. Innen kapta a másik nevét a görög Kresztosz –t (megfeszített, keresztes) a latin Krisztust. Húsvét vasárnap hajnalban feltámadt, egy fényjelenség kíséretében, ez nyomot hagyott a halotti lepelén. Ezt a leplet ma Torinóban őrzik. Feltámadása után megjelent még tanítványainak, majd 6 hétre rá végleg elment a fizikai világból. Egy hétre rá (pünkösd) elküldte az apostoloknak az erőt láng formájában, így már ők is tudtak gyógyítani, tanítani. Vezetőjük Szent Péter lett.

                Biblikus metaforák: A születést a téli napforduló utáni napokra teszik, hiszen a Szeretet olyan mint a fény. És J. is mondta, hogy ő a világ világossága. A feltámadása a fény győzelme. Tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni vasárnap. (Vasárnap a Nap napja, tehát 3szoros fény).  12 és a 30 a Hold, Jupiter, Szaturnusz ciklusok száma. A 72= 6×12. A galambárusok szintén metaforikus jelentésűek, galamb=lélek, tehát a lelkekkel kereskednek.  A kenyér az élet jelképe a hal a halálé. Jézus Megváltó, nem azonos a zsidók által várt Messiással.

                Fordulat a kereszténységben. Krisztus követőit hívják keresztényeknek. Az apostolok és tanítványok nyomán egyre több zsidó és nem zsidó is krisztuskövetőnek vallotta magát. A zsidó szemet szemért elv helyett a Szeretet lett a fő mozgatójuk. A zsidó rabbik azonban üldözték e vallást, ahol tudták halálra kövezték a keresztényeket. Egyik ilyen üldöző Saul volt. Azonban a damaszkuszi úton csoda történt vele, és ő maga is beállt kereszténnyé, ő lett Szent Pál. Miután a zsidók nem tudták már elnyomni a kereszténységet, beépültek, és az élére álltak a mozgalomnak. A Jézus életét leíró evangéliumokból négyet kiválasztottak, azokat kicenzurázták, majd a hozzácsapták a zsidók történetét leíró könyvekhez (Ószövetség), megtoldották Pál apostol leveleivel, és így összeállt a Biblia. Nicea városában 325-ben ült össze az egyetemes zsinat. Ezen a tanácskozáson a fektették le először a hivatalos álláspontot, hogy mit kell és mit szabad hinnie egy kereszténynek. Amely keresztény nem ezt vallotta, az eretnek lett, és üldözték. A leszabályozott „kereszténység” alkalmas lett arra, hogy lebutítsa a széles tömeget Európában, így tudott egy kisebbség könnyedén uralkodni rajtuk. Közben a római császár Konstantin is keresztény lett, és milánói ediktumában 313-ban szabad vallásgyakorlást engedélyezett, majd 391-ben Theodosius császár államvallássá tette a Római Birodalomban.

                Az egyház felépítése:  A keresztények minden vasárnap ültek össze ünnepelni, az utolsó vacsorát megidézve kenyeret ettek, és bort ittak. A betegeket a papok gyóntatták (gyógyították). A gyülekezetek élén a presbiterek és a diakónok álltak. A nagyobb városok hitközségének élén a metropolita ált. A birodalom 5 nagyvárosa volt a kereszténység fő központja. Miután Antiochiát, Alexandriát és Jeruzsálemet elfoglalta az iszlám, maradt Róma és Bizánc. A római püspök kitalálta, hogy ő az egész kereszténységnek az atyja, ő a pápa, alatta a bíborosok, érsekek, püspökök, esperesek, plébánosok, papok: ez a hierarchia (szent rangsor).  A bizánci pátriárka ezt nem fogadta el, és 1054-ben végleg kettészakadt a kereszténység. A görögkeleti (ortodox) egyház művészete díszesebb, hosszabbak a szertartások, görög nyelvű, nemzetei egyházak léteznek.

                Szerzetesség:  Egy idő után a nép megelégelte, hogy a papok a krisztusi szegénységet hirdetik, de ők maguk dúskálnak a javakban. Ennek hangot is adtak, de az egyház eretneknek minősítette és kiirtotta őket. De rájöttek, hogy nem lehet teljesen kiirtani a népet, mert akkor ki dolgozik, és ki fizeti a tizedet. Ezért engedélyezték a szerzetességet. A szerzetesek tényleg szegénységben, nőtlenségben éltek a kolostorokban, ahol tanítottak, gyógyítottak, kertészkedtek, kódexet másoltak. Az első szerzetesrendet Nursiai Benedek alapította, (V. század) követői a bencések. De voltak még ferencesek, domonkosok, pálosok stb…

Tehát Krisztus a szeretetet tanította, de az egyház történetében sokszor előfordult a tömeggyilkosság.