Két történet a házasságról
„A szeretet… nem rója fel a rosszat.” (1Kkorinthus 13:4-5)

Első történet: Deborah K. Johnson írja: „Hétéves lányom szeretett volna hegedülni tanulni, ezért elvittem egy hangszerboltba, ahol kölcsönözni is lehetett hangszert. Reméltem, hogy meg fogja érteni a gyakorlás fontosságát, és elkötelezi magát rá, ezért elmagyaráztam, hogy az órák nagyon drágák. Hajlandó vagyok meghozni az anyagi áldozatot, ha ő is megígéri, hogy keményen fog dolgozni. »Lesznek idők, amikor szeretnéd feladni« – mondtam – »de azt szeretném, ha olyankor is kitartanál!« A lányom megértően bólogatott, majd nagyon komoly hangon megszólalt: »Olyan lesz, mint a házasság, igaz, anya?«”
Második történet: Egy férj megkérdezte feleségét: „Mondd csak, kedvesem, voltál valaha azelőtt is szerelmes?” A feleség egy pillanatig gondolkodott, majd így válaszolt: „Nem, szívem. Egyszer felnéztem egy férfira a ragyogó intelligenciájáért. Egy másikat csodáltam rendkívüli bátorságáért. Egyszer egészen elbűvölt egy másik vonzó külseje és kedvessége. De te? Nos, mi mással magyarázhatnám, mint a szerelemmel?” Volt már, hogy hibát találtál házastársadban, ahelyett, hogy azokra a tulajdonságaira emlékeztél volna, amelyek miatt annak idején vonzódni kezdtél hozzá? Az ilyen fajta hozzáállás olyan, mint a gyom: egyetlen éjszaka alatt kihajt, és ha nem bánsz el vele, elborítja az egész kertet. Ne hagyd, hogy ez megtörténjen! Ha legközelebb túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy kimutasd szeretetedet, vagy ha valamire haraggal reagálsz, olvasd el ezeket a sorokat:
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr” (1Korinthus 13:4-7). Bob Gass: Mai ige