AMIG ÉL AZ EMBER

Amig él az ember,addig kell szeressed,

mert ha föld takarja,hiába szereted.

Hiába siratod,hiába a fájdalom,

az elmulasztott éveket,vissza nem hozhatod!

Ha virágot viszel,vigyél amig látja,

ne amikor késő,mikor hant takarja,

addig tiszteld amig megteheted,

ne amikor kérdésedre nem jön felelet.

Akkor már késő lessz,vissza nem hozhatod,

sirjára már csakis a virágot hordhatod!

 MÉG NYITVA A KEGYELEM AJTAJA!

Kinyillik majd egyszer a Menynek kapuja,

de sok megtért bünös bemehet oda,

szeretettel vár majd Jézus odafönt

minden megtért bünöst,ki Jézushoz jön!

Zeng a hárfa és a trombiták harsognak,

ha egy bünös lélek,megtér Jézushoz.

Szeretettel várja,karját kitárja

mint szerető apa ki gyermekét várja.

Észlelted-e már te is ez örömet,

milyen jó érzés,ha Jézushoz jöhetsz?

Hogyha nem,hát siess,ne késs sokat,

mert bezárul az ajtó,s Jézus nem fogad!

VIGYED AZ ÖRÖMHIRT

Örüljetek!Örömöt hirdetek,

az embereknek Megváltó született.

Nem szálóba sem fényes palotában,

Betlehemben egy kis istálóban.

Nem volt párna,vagy paplan takarója,

ajászolba szalma volt az ágya.

Nem csilogott fényes karácsonyfa,

barmok között volt neki lakása.

De volt mégis mi fényesen ragyogott,

egy csillag,mely a pásztoroknak utat mutatott.

 MÉG VAN HELY

Zugnak már a trombiták,harsan a kürtszó,

itt a földön megszólalt már a riadó.

Aki bünös,siessen mig van kegyelem

mert mikor az Ur eljő lessz veszedelem!

Akkor már keresheted lelki üdvödet

akkor,már hiába,tovább nem leled.

Akkor azán,futkoshatsz merre találod?

De,az ajtót akkor már,zárva találod.

Most még,Jézus kopogtat szived ajtaján,

most Ő kér hogy ereszd be,halgasd meg szavát.

Hogyha eljön az idő,nem vár már tovább,

nem kopogtat,nem zörget szived ajtaján.