február 17.

KÖVESS ENGEM!

"És mikor Jézus onnan továbbment, láta egy embert ülni a vámszedõ helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az fölkelvén, követé Õt." Máté 9,9

Mindig úgy örülök, amikor az Igében arról olvasok, hogy Jézus továbbment. A legcsodálatosabb találkozásai útközben voltak: a samáriai asszonytól kezdve a vak Bartimeusig. Útközben gyógyít, útközben szabadít, útközben tisztítja meg a poklosokat. Egy élet, amelyik állandóan útközben volt, a betlehemi jászolbölcsõtõl a Golgota keresztjéig. Amint Jézus a gutaütött meggyógyításától továbbment, a szeme egy emberre esett. Jézusnak a legnagyobb mennyiség mindig az egy ember. Jézus nem tömegekre pályázik. Egy embert keres, akin keresztül megcselekszi hatalmas céljait ebben a világban. Olyan embert keres, aki egészen odaadja magát eszközül Isten számára. A vámszedõk nem csak egy idegen hatalomnak adták el magukat, akinek a vámot szedték, hanem a maguk zsebére is dolgoztak. Nézzük meg a magunk kis asztalát. Aki igazán meglátja magát, ma az a megszólítható ember. Született vámszedõk vagyunk. Az ember mindig valamit valamiért csinál. Talán az életedet is ezért élted eddig, hogy több pénze d legyen. Álláskeresésnél az volt a fontos, hol keresel többet. A vámszedõútnak a végére kell érni ahhoz, hogy megszólítható lehess. Lehet, hogy megtértél, bûnbocsánatot kaptál, de nem álltál fel a vámszedõasztal mellõl. Most talán abban szeded a vámot, hogy milyen nagyszerû hívõ vagy. Halld meg Jézus hozzád szóló szavát: "Kövess engem!" Állj fel az asztal mellõl, merj otthagyni mindent, hogy Jézust szabadon követhesd!




I