Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk. A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel. A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik. Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed. A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«. A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz. Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?« … Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!