A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni, ki vagy te, mivelhogy tudták, az Úr az! Ez a János Evangéliuma azzal kezdődik, hogy előáll Keresztelő János és prédikál, és megkérdezik tőle: Ki vagy te? Ő azt mondja, csak egy kiáltó szó vagyok a pusztában, én csak hírül adom, hogy jön az Úr, az Isten, és legyetek készen a fogadására, mert köztetek van már, de ti nem ismeritek! Aztán végig Jézus Krisztusról van szó, hogy ki is ez a Jézus? Míg végre egymás után kezdik megvallani, mint Péter: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia! Majd Júdás: Elárultam az ártatlan vért! A Kereszt alatt álló római százados: Bizony ez az ember Isten Fia volt! Majd a hitetlenkedő Tamás vallja: Én Uram és én Istenem! És most már nem kell többé feltenni a kérdést: Ki vagy te, már mindenki tudja ezt, de azért egy természetfölötti Isten, vagy ember jelenléte azért csak megilletődötté teszi a tanítványokat. Mégiscsak más, mint mi, ha hasonlít is hozzánk. Úgy nem tanított senki, mint Ő, olyan csodákat senki nem tett, mint Ő. Eddig is titokzatos volt, de ezután talán még inkább az, a feltámadása után. Átment a halálon, a másik világhoz tartozik már, de miattunk még itt van. Misztikus megtapasztalások voltak ezek. Velük ez történt. És ezt érezték, tapasztalták. Az baj, ha egy templomban nem érzünk semmit. Pláne nem a jelenlétét.

      Velünk mi történt? Velünk is érdekes, izgalmas dolgok történtek. Izlandon kitört egy tűzhányó, rengeteg füst és por került a levegőbe, s leálltak a repülőgépek, mert eltömődne a hajtómű és lezuhannának. Veszélyessé vált a közlekedés. Napok óta nincs kapcsolat Európa és Amerika között, s mi jöhet még? Kedves testvérek! Ezek az idők jelei. Lassan se levél, se telefon nem lesz, se email. Mi lesz itt? Ezek nem véletlenül vannak. Ezek felhívják a figyelmünket arra, hogy emberek ne tartsatok semmit természetesnek, ami tegnap természetes volt, az nem biztos, hogy ma, vagy holnap is az lesz, vagy úgy lesz. ’56 után ezt átélték az emberek, vagy 10-15 évig nem volt semmi kapcsolat az otthoniakkal, nem tudták mi van a szülőkkel, a testvérekkel, a barátokkal, az osztálytársakkal. Nem mertek telefonálni, nem mertek írni. Milyen rossz lehetett?

      A feltámadás után igy volt ez a tanítványokkal is. 40 napig itt volt még Jézus a földön, azután ez a kapcsolat Vele megszűnt. Elvétett ez a lehetőség. S hiányzott Jézus nagyon. Mennyire jó volt, hogy Jézus ott volt velük. Ettől kezdve felértékelődött a Vele való kapcsolat, a Vele együtt töltött idő, az alkalmaknak a fontossága. Visszaemlékeztek a tanítványok, volt sok szép alkalmuk, ezt írja le a Biblia. Már harmadszor jelent meg nekünk. Mi is volt az a harmadik? Hát ez volt az. Milyen érdekes dolgok történtek velük? Ez meg ez történt.

      Mi is igy vagyunk, be kell látnunk, elmúlnak a dolgok, az hogy valakikkel együtt lehettünk, ma ez nem tűnik olyan nagy dolognak, de majd egyszer elszakadunk egymástól, és mi is csak emlékezni fogunk szeretteinkre, mit is mondott nekünk, míg velünk volt? Fog hiányozni. Érdekes volt. Visszhangozni fog bennünk. Gondoljátok a tanítványokban nem visszhangzott? Hogy hogy tudta őket szeretni és megtartani, visszahozta őket a reménytelenségből, a csüggedésből, mert Ő az Isten. Igy szeretett minket is, visszahozott az élete, megtartott maga mellett bennünket is. Szeressük mi is Őt! Egyre jobban, egyre jobban!