2013.10.17.   AZ  ÚR  EGYETLEN  PARANCSOT  HAGYOTT  RÁNK: SZERESSÜK EGYMÁST...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131017.mp3
(2Kir 20,1-22,2; ApCsel 21,18-36; Zsolt 150,1-6; Péld 18,9-10)

A királyoknál – ahogy arról korábban is szó volt – sorsdöntő fontossággal bírt, hogy az Úr útján jártak-e. Ez azt jelentette, hogy a Törvényt, a parancsolatokat és a szabályokat betartva irányították-e az országot.

A nagy kérdés számunkra az, hogy vannak-e betartandó parancsolatok az Újszövetségben? Voltaképpen egy van, amit Jézus adott, az pedig a szeretet parancsa – ezt betartani pedig valóban nem nehéz, ahogyan János apostol is írja a leveleiben. A többi már csak javaslat és ajánlás. Pál apostol és a többiek példát és mintát adtak arra vonatkozóan, hogyan kell vezetni az életünket, de szabályokat nem szabtak.

Még az első jeruzsálemi zsinaton sem törvény született, amikor az apostolok tanácsa megfogalmazta a pogány hátterű hívők számára, hogy mit ne tegyenek: ne legyenek bálványimádók és ne is egyenek bálványoknak áldozott húsból – ezen kívül ne egyék meg a fulladt állatokat és a vért a hússal együtt. De ennek a végén sem az szerepel mint mondjuk az ószövetségi parancsolatok végén: hogy ha ezt nem tartod be, halálnak halálával halsz stb. Az apostolok csak annyit mondanak, hogy jól teszitek, ha ezeket betartjátok. Pál apostol már a leveleiben arról beszél, hogy ha valakinek erős a lelkiismerete még a bálványáldozati húst is megeheti, mert ha hálát ad érte, Isten megszenteli azt.

Ezen felül az apostolok a leveleikben számos olyan ajánlást megfogalmaznak – ilyen például az is, hogy engedelmeskedjünk mindazoknak, akik bármiféle hatalommal rendelkeznek – amelyeket szintén jó ha betartunk, de nem kötelező. Ezek inkább Isten népének az ékes és szép rendjét hivatottak szolgálni. Ennek az oka, egyrészt az, hogy a pogányok részéről ne érje szó a ház elejét, másrészt pedig az, hogy az egyházon belül megvalósuljon az, amit Isten szeretne: minden bentről kifelé működjön. Azaz ne a külső törvény szabályozza a belső életünket, hanem a szívük hústábláira felvésett belső igazság és kegyelem vetüljön ki a környezetünkre. Mit értek ezalatt? Azt, hogy bizony érezzük a lelkünkben, pontosabban a lelkiismeretünkben, ha valami olyat teszünk, ami Isten előtt nem kedves. Pontosan ezekre a dolgokra emlékeztetnek bennünket az apostolok – így még inkább felismerhetjük, hogy egy adott döntésünk vagy tettünk helyes volt-e.

Ezért nagyon vigyázzunk mindennel és mindenkivel, aki ebben az új és sokkal jobb szövetségben szabályok közé akar kényszeríteni bennünket. Mert ebben a szövetségben nincsenek szabályok, csak és kizárólag a szeretet által munkálkodó hit “törvénye” létezik. Persze, mivel Isten törvénye már fel van írva a szívünkbe, az új emberünk iszonyodni fog a szexuális bűnöktől és mindazoktól, amiket az Úr bűnnek tart. De ha azt akarjuk, hogy az új emberünk megerősödjön, táplálnunk kell, mégpedig Isten Igéjével. De nem elég hallgatnunk: fontos, hogy elmélkedjünk róla és forgassunk a szívünkben az Úr által ránk hagyott mondatokat és gondolatokat.

Mennyei Atyánk! Köszönöm, hogy egyetlen parancsot hagytál ránk a Te Fiad, a Názáreti Jézus Krisztus által! Ez pedig a szeretet parancsa! Uram megvalljuk, hogy szeretünk téged és szeretjük az embertársainkat is! Ha bármilyen fogyatkozásunk van ebben, kérlek te pótold ki azt, hogy teljessé tudjunk válni a szeretetben! Köszönjük, hogy nem kőtáblákra, hanem a szívünk hústábláira van írva a te csodálatos törvényed! Taníts közvetlenül a Szellemed által ma is, ahogyan az Igét forgatjuk a szívünkben! Számunkra a te szereteted mindennél többet ér! Segíts, hogy még az ellenségeinket is szeretni tudjuk és szívünkből tudjuk áldani azokat, akik átkoznak bennünket és imádkozzunk azokért, akik üldözni akarják a te néped! Jézus Krisztus nevében, ámen!