2013.10.22.  ISTENÜNK  A  KEZED  LEGYEN  VELÜNK  ÁLLANDÓAN  ...!!!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131022.mp3
(1Krón 4,5-5,17; ApCsel 25,1-27; Zsolt 5,1-12; Péld 18,19)

Ma olvasunk Jabécról a nemzetségtáblázatban, aki bár máshol nem szerepel, itt annál inkább. Amit különösen kiemel a Szentírás az az, hogy Jabéc Istenben bízott és Őt hívta segítségül. De mit jelent valójában ez? Azt, hogy kritikus helyzetekben is az Istenbe vetett hitéből élt és nem emberekhez fordult. Azt kéri itt az Úrtól, hogy áldja meg őt és adjon neki nagyobb területet. Ezt valószínűleg azért kérte, mert a családjával, a nyájaikkal és csordáikkal nem fértek el a meglévő területen. Tehát lehet azt kérni Istentől, hogy ha mondjuk kinőttünk egy lakást vagy egy házat, hogy adjon nagyobbat? Az itt leírtak szerint igen.

A következő kérése az volt, hogy Isten keze mindenhol legyen vele – ez mai szóval a sikert jelentette: azt kérte, hogy tegye őt sikeressé mindenben.

Végül pedig természetfeletti védelmet igényelt az Úrtól úgy, ahogy Jézus is tanította a követőit: “Védj meg minden bajtól és gonosztól, hogy ne érjen fájdalom!”

Az pedig egy dolog, hogy kérte, az érdekes az, hogy Isten meg is adta neki mindezeket. Egészséges dolgokat kért? Szerintem nagyon is. Egyrészt szeretett volna növekedni, fejlődni, gyarapodni és áldás alatt élni sikeres emberként, másrészt pedig szerette volna, ha a betegség, a baj és a Sátán a lehető legtávolabb van tőle. A növekedés iránti vágy minden emberbe bele van kódolva – senki nem szeretne sikertelen kudarcgyár lenni olyan, akit folytonosan a bajok sújtanak és betegesen vergődik egy életen át. A jó dolgoknak a forrása pedig Isten, aki képes mindezeket megadni – ha kérjük, mégpedig hittel.

Egy másik érdekesség a nemzetségtáblázatban az, hogy a krónikás megjegyzi, hogy Rúben elvesztette az elsőszülöttségi jogát és az József fiaira, azaz Efraimra és Manasséra szállt. Azonban a fejedelem mégsem ezen törzsekből származott, hanem Júdából. Tehát bizonyos tekintetben elsőbbséget élvezett Manassé és Efraim – ezt számos alkalommal látjuk is az Ószövetségben, azonban Júda, illetve azon belül is Betlehem volt az a hely, ahol Dávid és Jézus Krisztus született. Jézus életpályája és szolgálata pedig a két földrajzi hely egyesítéséről tanúskodott – mert bár Betlehemben született Júda törzsi területén, mégis Názáretinek hívták és északon tevékenykedett elsősorban a Galileai-tó környékén. Isten már ezzel is demonstrálta, hogy a Messiás a nemzet teljes egységét fogja elhozni az ezeréves királyság idején.

Az Újszövetségben Pál és Fesztusz megint a bizonyítékokra, illetve a bizonyítékok hiányára hivatkoznak. Pál apostol már korábban Istentől kijelentésben megkapta, hogy Rómában kell tanúskodnia Jézus Krisztus mellett, ezért a császárra apellál és Fesztusz a római jog értelmében nagyon nem is tehet mást: Pált ugyanis római állampolgárként megilleti az a jog, hogy a császár személyesen ítélkezzen felette. Ezt követi az Agrippa király előtti beszéd, amit a holnapi részben hallgathatunk meg.

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy mindannyiunkba ott van a jóra, a szeretetre, a fejlődésre és a növekedésre való vágy! Köszönöm, hogy ha kitartóan kérünk, te meg fogod adni, amit kérünk, hiszen ezt tanítottad! Uram, kérem minden hallgató életére azt az áldást, ami Jabécen volt! Istenem, áldj meg bennünket! Adj nekünk nagyobb területet, ahol élhetünk! Kezed legyen velünk állandóan! Kérlek, védj meg minket minden bajtól és gonosztól, hogy ne érjen fájdalom! Jézus Krisztus nevében! Ámen!