2013.10.26.  MINDEN  SIKERÉRT  HÁLÁVAL  TARTOZUNK  ISTENNEK...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131026.mp3
(1Krón 11,1-12,18; ApCsel 28,1-31; Zsolt 9,1-12; Péld 19,1-3)

A Biblia minden kétséget kizáróan arról tesz tanúságot, hogy Isten tudtán kívül semmi nem történik. Jézus elmondása szerint a mi mennyei Atyánk még a hajszálainkat is számon tartja.

Amellett, hogy ez minden bizonnyal így is van, Jézus itt inkább arra utal, hogy nincs olyan apró részlete az életünknek, amely Isten figyelmét elkerülné. A mi hozzáállásunktól függ, hogy ezt tudasítjuk magunkban vagy sem. Kiváltképpen ha sikereink vannak és jó előmenetelünk, akkor lényeges igazán,  hogy kinek tulajdonítjuk a dicsőséget. A Szentírásban ez nem kérdéses – a mai napon is szerepel egy olyan mondat az Ószövetségben, hogy “Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.” Írhatta volna az a szerző, hogy a növekedés Dávid ügyessége miatt volt? Vagy mert kiváló harcosok és stratégák vették körül? Igen, hiszen Isten szemmel nem látható módon járult hozzá kedveltjének sikereihez, azonban valahogy mégis mindig úgy alakította a dolgokat, hogy Dávid győztesen került ki a leglehetetlenebb és legkilátástalanabb szituációkból is.

Ma sem mindegy, hogy kinek tulajdonítjuk a sikereinket. A világi médiából nem azt halljuk, hogy az eredmények, az emberi teljesítmény a kiemelkedő sikerek Isten érdemei lennének és ha Ő nem lenne, akkor nem valósulhattak volna meg. Az Oscar díj nyertesei például azzal kezdik, hogy köszönetet mondanak mindazoknak, akik hozzájárultak az adott művész eredményeihez, de csak elvétve halljuk Isten nevét megemlítve a díjátadón. Pedig a normális az lenne, hogy mindenek előtt Istennek adnák Hollywoodban, a Nobel-díj kiosztóján és minden más érdem elismerésekor a dicsőséget az emberek. Ha Ő nem adta volna belénk a leheletet, nem is léteznénk. Az ember hajlamos arra természetéből fakadóan, hogy ha baj van, Istenhez kiált, viszont ha jól mennek a dolgok, elfelejti az Urat. Dávid többek között ebben különbözött másoktól: akkor is Istenhez futott, ha összecsaptak a feje fölött a hullámok és akkor is ha bármilyen csatában győzelmet aratott vagy sikereket ért el. Tegyük mi is ezt: akkor se feledkezzünk meg az Úrról, ha nagyon jól mennek a dolgaink.

Az Újszövetségben Pál apostol egy hosszú és viszontagságos utat követően Rómába ér, de előtte történik még Máltán vele valami: megmarja egy mérgeskígyó. Amint ez megtörténik, az emberek azonnal elkezdik mondogatni, hogy ez egy alávaló bűnöző lehet, akit utolért az isteni igazságszolgáltatás. Nem is maga a kígyómarás az érdekes ebben az epizódban, noha kétségtelen csoda, hogy Pál apostol ellenszérum nélkül túléli az esetet, hanem az, ahogyan az emberek reagálnak rá. Emlékeztek, hogy Dávidot is meg akarták kövezni Ciklágban a saját emberei, amikor mindent elraboltak tőlük? Mindkét esetben történt egy negatív dolog Isten kiválasztottaival és az emberek hirtelen ítélkezni kezdtek felettük. Erre mondta Jézus, hogy nem bízta magát az emberekre, mert tudta, mi lakik a szívükben. Ma is előfordul, hogy Isten embereivel történnek balesetek, “kígyómarások” vagy a Ciklágban történtekhez hasonlók. A kérdés, hogy mi hogyan viszonyulunk mindehhez?

Mennyei Atyánk! Hálával áldozunk neked és megemlékezünk arról, hogy a sikereink, az előmenetelünk és az egész életünk forrása nem ember, nem mi magunk vagyunk, hanem egyedül Te az élő és Mindenható Isten! Bocsáss meg, ha a múltban figyelmen kívül hagytunk téged, amikor valamilyen eredményt értünk el! Tudjuk, hogy ha a Te kezed nem lett volna velünk, semmire nem lettünk volna képesek! Szeretnénk az előttünk álló pályát úgy megfutni, hogy az méltó legyen a királyi sarjakhoz, akikké tettél bennünket! Ezért őrizz meg bennünket minden kísértéstől és szabadíts meg a gonosz szellemi erőktől minden körülmények között! Segíts, hogy ne legyünk ítélkezők és ne azonnal a rosszat lássuk, ha valakivel valami baj történik! Jézus Krisztus nevében! Ámen!