2013.10.29.  ISTEN  ELÖTT  A  PARANCSOLATOK  MEGTARTÁSA  ÁLTAL ,NEM  LEHET  MEGIGAZULNI...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131029.mp3
(1Krón 16,37-18,17; Róm 2,1-24; Zsolt 10,16-18; Péld 19:8-9)

Az Apostolok Cselekedeteinek második felétől főleg Pál missziós útjairól olvasunk és azt látjuk, hogy amikor csak egy új városba ment, először a zsinagógában tanított és próbálta meggyőzni a zsidókat arról, hogy a Názáreti Jézus Krisztus a Messiás. Azonban folyamatosan falakba ütközött és rengeteget vitatkozott az izraelitákkal, akik a törvényre hivatkozva elutasították őt. Nem fogadták el, hogy a törvényen kívül is van élet.

Ez egészen odáig ment, hogy Jeruzsálemben az első apostoli tanács vagy zsinat arról szólt, hogy a megtért pogányokra mi érvényes a Mózes törvényéből. Ez annyira kardinális kérdés volt a zsidók szemében, hogy többször próbálták Pált emiatt megölni – egyszer azt gondolták, hogy sikerült is halálra kövezniük őt. Az Ószövetség népe – csakúgy mint ma is – képtelen volt megérteni, hogy nem a Törvény parancsainak a megtartása képes üdvösséget biztosítani, hanem ez kizárólag hitből lehetséges, Isten kegyelme által.

Ahogyan a Római levél második fejezete elkezdődik, címnek azt is adhatnánk, hogy képzelt vita egy ókori városban egy krisztusi apostol és a farizeusok között. Pál minden további nélkül mondhatta ezeket a szavakat a vitái során, amikor városról-városra járva próbálta meggyőzni Jákob utódjait az igazságról.

Éles kirohanást intéz azok ellen, akik magukat igaznak vallva másokat ítélgetnek és ugyanúgy viselkednek mint Jézus példázatában a farizeus, aki bement a templomba és hálát adott azért, hogy ő sokkal különb mint a vámszedők és a bűnösök.

Pál ugyanis megértette, hogy a Törvényt lehetetlen emberi erővel betartani és hiába hangoztatja valaki, hogy igaz és megtart 600-at a Törvény parancsaiból, de a maradék háromnak híja van: ezzel elveszíti igaz mivoltát. Ráadásul azzal, hogy másokat megítél és észreveszi a szálkát más szemében, még tovább rontja a helyzetét és a saját szemében lévő gerendát még inkább bebetonozza. Az ilyen ember nem érti meg a lényeget: a Törvény arra vezeti az embert, hogy megtérjen és Krisztus felé forduljon.

Az Isten szerint való élet lényege tehát nem a Törvény megtartása, hanem a hit a Názáreti Jézus Krisztusban és az aszerint való élet. Ezért Isten azoknak ad örök életet – mint ahogyan itt is szerepel – , akik kitartóan törekednek jót tenni. Ezzel a dicsőséget, a tisztességet és a romolhatatlan életet nyernek. Viszont valaki hiába tartja meg a Törvény összes parancsolatát, ha önző és szívéből nem engedelmeskedik Isten igazságának – azzal nem használ semmit magának.

Ráadásul a törvényt Isten beírta az emberi lelkiismeretbe, emiatt van morális iránytűje az Izraelen kívüli népeknek is – valahogyan a lelkiismeret által vezérelve tudják, hogy mikor tesznek jó vagy rossz dolgot vagyis mi elfogadható és mi nem Isten előtt. Ezért itt arra is választ kapunk, hogy Isten mi alapján fogja megítélni azokat az embereket, akik nem Izrael népéhez tartoznak és soha nem hallottak az evangéliumról és Istenről: a lelkiismeretük és tetteik alapján.

Sok evangélista szokott azzal érvelni, kiváltképp materialista és evolucionista közönségnek, hogy honnan van a lelkiismeret ha csak az anyag létezik és a látható világon kívül más nem létezik? Szerintem ez egy olyan kérdés, amire a legképzettebb természettudós is azt mondja, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint erre nincs válasz. Azt hiszem nem is lesz.

Mennyei Atyánk! Hálát adok, hogy a kegyelem, a szeretet és a hit világosságában járhatunk abban a szövetségben, amit a Te Fiad vére árán szereztél! Megértettük Uram, hogy a Törvény megtartása által senki nem lehet igaz előtted és a Törvény valóban a Krisztusra vezérlő mesterünk lett. Mert mindaz, amit a Törvény idején adtál, csak előképe a valóságnak – a földi Templom a mennyei Templomnak, a földi áldozatok a mennyei áldozatnak, a földi főpap a mennyei főpapnak. A földiek mind árnyékai a tökéletes mennyeinek, ami a Fiúban jött létre! Köszönjük, hogy ezzel az egyszeri áldozattal tökéletessé tettél mindnyájunkat hit által és kegyelemből! Ezért mindig hálásak leszünk Neked! Jézus Krisztus nevében! Ámen