2013.10.30.  A  FŐNÖKÖDNEK  DOLGOZOL  VAGY  AZ ÚR-NAK...?

http://www.napihangzobiblia.hu/20131030.mp3
(1Krón 19,1-21,30; Róm 2,25-3,8; Zsolt 11,1-7; Péld 19,10-12)

Joáb a mai részben azzal biztatja Abisajt, hogy mindketten harcoljanak bátran népükért, az Örökkévaló pedig tegye, amit jónak lát. Ez ez egyetlen mondat kiválóan szemlélteti azt, hogy mi az ember része és mi Isten része. Ez nem csak a fegyveres csatákra, hanem a hétköznapi küzdelmekre is igaz. Joáb nem ült ölbe tett kézzel és nem várta, hogy az Úr villámai lesújtsanak az ellenségre, hanem ő is és a fivérei is mindent beleadtak a harcba.

Viszont azt, hogy ebből győzelem lesz-e és Isten megáldja őket, már nem az ő dolguk volt. Egy helyen azt mondja a Példabeszédek, hogy a dolgainkat – amit csak meg kell tennünk – teljes erővel és  lelkesedéssel végezzük mindenkor. Csakúgy mint itt Izrael két hadvezére tette. Mert ha így végezzük a munkánkat, akkor már valóban csak az Örökkévalón múlik, hogy áldást bocsát-e rá. Ez így van a munkahelykeresésben is: időnként hallom emberektől, hogy hát már eltelt egy hónap munka nélkül és már vagy tíz helyre beadtam az önéletrajzomat és még mindig semmi. Ez nem az, amiről az Ige beszél. Egy ismerősöm hasonló helyzetben szintén egy hónap alatt vagy 50 helyre adta be az önéletrajzát. Behívták 10 helyre és 3 közül ő választhatta ki a számára szimpatikus állást. Csak annyit tett, hogy teljes erejével munkát keresett. És aki keres, talál.

Vagy hallok olyanokat is barátoktól, hogy nem felel meg neki a munkahelye, mert nem keres eleget vagy nem neki való a munkakör stb. Hiszem, hogy Istennél ezekre a dolgokra is van megoldás, de ha nem mi indulunk harcba, csak zúgolódunk az aktuális állapotunk miatt, nem lesz előrelépés. Joábhoz és Abisajhoz hasonlóan fontos, hogy mi is megvívjuk a magunk ütközeteit és ha kell, külföldön keressünk munkát vagy kezdjük el szívvel-lélekkel csinálni a feladatunkat és Istentől várjuk a szabdítást. Hiszem, hogy az Úr válaszol minderre.

Később Dávid azt mondja Ornánnak, hogy mindenképpen teljes áron akarja megvenni a földet, mert egyrészt nem akar máséból áldozni Istennek, másrészt nem akar olyan áldozatot bemutatni, ami neki semmibe nem kerül. Valóban, milyen áldozat az, ami nekünk semmibe nem kerül? Később éppen a Római levélben hangzik el, hogy mi magunk legyünk teljes életünkkel az áldozatok az Úr oltárán. Azaz áldozzuk fel neki az időnket, az erőnket és az energiánkat teljes szolgálatra. Mert bemehetünk a munkahelyünkre úgy is mint a világiak – ebben sincs semmi rossz. Elvégzik a feladataikat, letöltik a munkaidőt és hazamennek. De mennyivel másabb az, ha hitből nem is a főnökünknek vagy munkaadónknak dolgozunk, hanem az Úrnak hitből? Úgy, hogy tudjuk, hogy egy nap nem embereknek kell elszámolnunk a munkaidőnkért, hanem Istennek? Erről is világosan írnak az apostoli levelek: fontos, hogy akik valakinek szolgálnak vagy dolgoznak, ne a munkaadóiknak tegyék, hanem az Úrnak. A munkaadók se hatalmaskodjanak a beosztottjaikon, hanem tudják és emlékezzenek arra, hogy van Uruk a mennyben, aki megítéli őket. Mennyivel másabb lenne eltölteni a hétköznapjainkat, ha Jézus folyamatosan mellettünk állna személyesen, látnánk őt és meg tudnánk osztani vele a gondolatainkat? Mennyiben módosítana ez a munkstílusunkon illetve azon, hogy mennyire odaadóan végezzük a feladatunkat? Ha igen, akkor érdemes tudasítani magunkban, hogy hit által ott áll mellettünk és írja a könyvet, ami az igazak cseledeteiről szól.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy neked tanulhatunk és neked dolgozhatunk, aki nem csak Istenünk, hanem tanárunk, oktatónk és munkaadónk is vagy egy személyben! Tudjuk, hogy látsz és tudod minden rejtett gondolatunkat és mindazt amit a munkahelyünkön vagy az iskolákban teszünk! Te tanítottál arra, hogy a feladatinkat nem fél szívvel, hanem mindenüket beleadva, szívvel-lélekkel végezzük! Ezért kiáltunk most hozzád! Kérünk téged Istenünk, hogy nyújtsd ki a kezed és tégy alkalmassá arra, hogy tökéletesen el tudjuk látni a feladatainkat, életünk akármelyik periódusában is vagyunk! Szeretnénk érezni a közelségedet a munkahelyünkön, az iskolapadban és megtapasztalni azt, hogy Te nem hagytál el, hanem mindehová elkísérsz! Segíts ma is, hogy hittel tudjuk végezni minden dolgunkat, még a legkisebbet is! Jézus Krisztus nevében! Ámen!