2013.10.31.  ÉRDEMES  ISTEN  MEGISMERÉSÉBE  MINDEN  ERŐNKET  BELEADNI...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131031.mp3
(1Krón 22,1-23,32; Róm 3,9-31; Zsolt 12,1-8; Péld 19,13-14)

Dávid ajkai bölcsességet csepegtek szinte egész életén át. A mai részben is elhangzik egy mondat, ami kiválóan tükrözte szíve állapotot és akár az Újszövetségben is íródhatott volna. Így szól: “Most hát teljes szívvel-lélekkel törekedjetek megismerni Isteneteket, az Örökkévalót és az ő akaratát!”

Emlékeztek az evangéliumokból, hogy amikor megkérdezték Jézust, hogy melyik a legnagyobb parancsolat, mit felelt? Azt, hogy “Szeresd az Urat, a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.  Ez az első és legnagyobb parancsolat.”

Ha ezt hozzáillesztjük Dávid tanácsához, megkapjuk eredményül az istenfélő életet, amely nem külső kényszer, illetve a Mózesi Törvény hatására keresi Istent, hanem mert örömét leli benne. Mondhatjuk azonban, hogy az rendben van, hogy Dávid ezt mondta, de hogyan ismerhetjük meg Istent – hogy törekedhetünk az Ő megismerésére teljes szívvel-lélekkel?

Ha meg akarunk ismerni egy embert, hogyan tesszük azt? Hogyan mondhatjuk valakiről, hogy megismertük? Úgy, hogy megismerjük a gondolatait, a gondolatai révén pedig a személyiségét. Ha rokonszenves számunkra és a körülmények is adottak, akkor a barátunkká lesz. Ha nem, akkor sincs semmi baj, de nem feltétlen fogjuk vele a kapcsolatot tartani.

Isten gondolatai és személyisége az Ő Igéjéből ismerhető meg, amit naponta hallhattok – és mivel Ő nem változik (az egyik neve ezért Örökkévaló), a személyisége egy több ezer évvel ezelőtt íródott könyvből tökéletesen megismerhető. Vannak, akik miután megismerték Isten gondolatait és személyiségét a Bibliából, elutasítják és azt mondják számukra nem rokonszenves az Úr közelsége. De vannak olyanok is, akik Isten barátaivá válnak és elismerik Őt Urukként és Istenükként.

Dávid (és Jézus) tanácsa azonban ezen is túlmutat, mert ő nem csak azt mondja, hogy könnyed barátságot alakítsunk az Úrral, hanem minden erőnket vessük latba, hogy megismerjük Őt. Azaz, ne csak felületes hallgatói legyünk a gondolatainak,  hanem járassuk és forgassuk azokat magunkban, meditáljunk rajta, több aspektusból vizsgáljuk meg, mert számunkra ezekben a mondatokban van az örök életünk és minden pozitív szellemi dolog elrejtve. Ezek a mondatok számunkra olyanok, mint a természettudósok számára a teremtett világ – ők azokból próbálják meg összerakni az élet eredetét és vizsgálnak meg mindent a legapróbb részletekig, hogy valami újdonságra bukkanjanak.

E mondatok vizsgálatának szabályos kultusza volt Jézus korában és egészen odáig ment, hogy az írott Igét már Isten, azaz az Élő Fiú elé helyezték, aki ott állt előttük. Az egésszel nem az volt a baj, hogy Dávid tanácsa szerint szívvel-lélekkel vizsgálták az írásokat, hanem az, hogy mindezt Isten Szelleme nélkül tették és így az üres törvénykezés maradt.

De. ahogyan a Római levél mai részéből olvassuk, Isten előtt senki nem lehet elfogadható pusztán a Törvény megtartása által – ez csak úgy lehetséges, hogy hiszünk a Názáreti Jézus Krisztusban és Isten az ő kegyelme által befogad a mennyei családjába.

Mennyei Atyánk! Taníts a mai napon is arra mindannyiunkat, hogy mit jelent a Te szívvel-lélekkel való keresésed! Segíts megértenünk az írott Igét, amit nap mint nap hallhatunk! Kijelentetted, hogy az Ige még a tanulatlan embereket is bölcssé teszi és mi megvalljuk, hogy semmik vagyunk előtted és sóvárogva, epekedve vágyunk ma is a mennyei bölcsességre, ami kizárólag tőled van és aminek egyedül Te vagy a forrása! Ezt a bölcsességet kérjük Uram tőled könyörögve, minden hitünket összeszedve, hogy az életünket ne oktalanul, e világot szeretve éljük le, hanem úgy, hogy neked minden tekintetben kedvesen legyünk! Látogass meg ezzel a bölcsességgel, Uram! Kívánunk téged megismerni, teljes szívvel-lélekkel, pontosan úgy ahogyan itt Dávid mondta! Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen!