2013.11.01.   A  CSALÁD  ÉS  GYEREKEK   SZEREPE  A  BIBLIA   KORÁBAN  ÉS  MA...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131101.mp3
(1Krón 24,1-26,11; Róm 4,1-12; Zsolt 13,1-6; Péld 19,15-16)

Áron fiairól azt olvassuk, hogy sorsolással kellett közülük kijelölni a családfőket, mert mindannyian a Szentély és Isten fejedelmei voltak. Csodálatos ezt olvasni és belegondolni abba, hogy az Újszövetségben mi is Isten és a Szentély fejedelmei vagyunk. Ráadásul már nem az árnyéknak vagyis nem a földieknek szolgálunk, hanem Krisztus vére révén közvetlenül Isten mennyei tróntermébe mehetünk és ott áldozhatunk a mai részben felsorolt papokhoz, lévitákhoz és zenészekhez hasonlóan.

Ezért is lényeges, hogy amikor a szentek között dicséretbe kezdünk, emlékezzünk meg arról, hogy az Univerzum teljhatalmú Ura fogadott meg minket Melkisédek rendje szerinti pappá, hogy a dicsőségéről énekeljünk. Isten az Atyánkká lett és mi fiaiként közeledhetünk hozzá.

Kiemelkedik a mai részből Hémán, aki egyrészt a király mellé rendelt próféta volt, másrészt kapott Istentől egy olyan ígéretet, hogy hatalmassá teszi a családját – az igazi áldást akkoriban ez jelentette: 14 fiú és 3 lány. Nem beszélve Obed-Edomról, aki 62 erős, bátor és szolgálatra kész férfivel járult hozzá az Isten háza körüli dolgokhoz. Ma is megjegyezi az Ige, hogy Isten nagyon megáldotta Obed-Edomot. Ugyanis korábbról tudjuk, hogy egy ideig a frigyládát Obed-Edom és családja őrizte a saját házában. Ám az áldás nem csak anyagi jellegű volt, hanem abban mutatkozott meg, hogy számos fia született. Ez abban az időben egyet jelentett a családi hagyományok továbbvitelével és nem kis mértékben növelte a családi kassza bevételeit.

A 24 énekes csoportnál is azt látjuk, hogy mindenki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált. Abban az időben állami szociális háló nem létezett, a leszármazottak gondoskodtak idősödő szüleikről és minél többen voltak, ez annál nyugodtabb öregkort jelentett. Ezért is számított nagy áldásnak, ha valakinek sok fia volt. A generációk együttlakása teljesen általános volt, az apák a fiaknak adták tovább az évszázadok és az Istennel járás bölcsességét. A mai, modern nyugati társadalom már nyomaiban sem emlékeztet erre – ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne fejlettebb vagy jobb több tekintetben. Az viszont biztos, hogy a szülők és a gyerekek folyamatos együttléte a hétköznapok folyamán megszűnt. Amire korábban a szülő tanított, azt átvette az óvoda és az iskola. Az a fajta példamutatás, amivel a szülőnek elől kellett járnia, már veszített jelentőségéből.

Például érdekes lenne megvizsgálni, hogy mennyiben lenne más a szülők viselkedése, ha folyamatosan a gyermekeikkel lennének és példát kellene mutatniuk? Pszichológusok mondják, hogy a család egy színház, amelyben a szülőknek folyamatosan színpadi szereplésük van, a gyerekek pedig az első sorból teljes odaadással figyelik a színdarabot. És jó nézőkhöz illően úgy jönnek ki a színházból mintha csak ott lettek volna: próbálják utánozni a látottakat. És ez még úgy is igaz, hogy összesen egy-két órát töltenek a szülők a gyerekeikkel. Nekünk viszont, akik a világétól homlokegyenest más értékrend alapján építjük fel az életünket, érdemes lenne elgondolkodnunk, hogy miként lehetne legalább egy kicsit változtatni a világban uralkodó trendeken a gyereknevelést illetően.

Lehet, hogy már az radikális változást jelentene, ha egyszerűen csak több időt töltenénk a saját gyerekeinkkel.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a család tőled van! Te adtad, hogy a gyerekeknek legyenek édesapjuk és édesanyjuk! Hálások vagyunk azért, amit a szüleinktől tanulhattunk, akkor is, ha csak keveset, de még inkább ha sok jó szokást vehettünk át tőlük! Uram, megtérünk hozzád, mert követtük e világ rendszerét és nem töltöttünk elég időt a családunkkal. Bocsáss meg nekünk ezért és segíts, hogy hatékonyan tudjuk nevelni a gyerekeinket! Szeretnénk ezen a területen is helyreállni a Te akaratod szerint! Jézus Krisztus nevében! Ámen!