2013.11.02.  ÁBRAHÁM  HITE  ÉS  JÉZUS  HITE  A  MIÉNK. ÉLÜNK  VELE ?

http://www.napihangzobiblia.hu/20131102.mp3
(1Krón 26,12-27,34; Róm 4,13-5,5; Zsolt 14,1-7; Péld 19,17)

A mai újszövetségi rész nagyon szívderítő dolgokat tartalmaz számunkra, akik krisztusinak, azaz kereszténynek valljuk magunkat. Hiszen a keresztény szónak is az lenne az eredeti jelentése és értelme, hogy “olyan mint Krisztus”.

Ez a rész tehát azzal kezdődik, hogy Ábrahám és az utódai azt az ígéretet kapták, hogy az egész világot örökölni fogják. Ezek az utódok pedig, bármennyire is furcsa, nem csak a test szerint zsidók, hanem mindazok, akik ugyanabban és ugyanúgy hisznek mint Ábrahám.  Így lett a te ősapád is egy több ezer évvel ezelőtt élő, nomád életmódot folytató pátriárka, aki száz éves korábban Istentől kapott Ige alapján nemzett egy Yitzak nevű gyereket. Ez a gyerek kinézetre pont olyan volt mint a többi. Azonban a születésének a feltételei nem voltak adottak: mind az édesanyja mind az édesapja már olyan öreg volt, hogy természetesen szinten nem lehetett volna gyerekük. Isten Igéjének az ereje és Ábrahám hitének az elegyítése, a keveréke, amiből ez gyerek megszületett.

Egyrészt tehát ott volt Ábrahám hite, másrészt pedig ott volt az ígéret, amit Isten tett. De ha Ábrahám nem hisz rendíthetetlenül, akkor nem történt volna semmi. Azonban Ábrahám kitartott és teljesen elhitte, hogy Isten ígérete nem mesebeszéd, noha a megvalósítása 25 év után már egyenlő volt a közel lehetetlennel. Ekkor megtörtént a csoda: Sára várandós lett és Ábrahám száz éves korában megszületett Yitzak (aki a Károli fordításban magyarosítva Izsákként szerepel.)

Ábrahám hite korszakalkotó és vízválasztó volt az emberiség történelmében – mert az ő személyében volt egy ember, akit Isten ez alapján a hit alapján elfogadott. Velünk ugyanez a helyzet: ha hiszünk, mégpedig a Krisztusban, akkor bennünket is elfogad és békében élhetünk minden élet forrásával, aki emiatt a hit által mennyei édesapánkká lett. Szintén e hit által Isten kegyelme árad ránk és egy nap részesülni fogunk a dicsőségében.

Azonban, ahogyan itt a szerző folytatja, még addig ki kell állnunk néhány megpróbáltatást. Viszont arra biztat, hogy ne szomorkodjunk,  hanem örüljünk ezeknek, mert Isten ezek révén pallérozza és fejleszti a jellemünket. És minél több próbát állunk ki és minél erősebb a jellemünk, annál könnyeben tudunk már ellenálni a kísértéseknek és annál erősebb lesz a reménységünk a mennyei ígéretek felől. Már nem csak beszélni fogunk ezekről az ígéretekről több tucat próba után, hanem hús-vér valósággá válnak számunkra és reménykedve várjuk, hogy egy nap mind a miénk lesz mindaz, amit Isten nekünk tartogat. Mindennek a valóságalapját pedig nem a semmi biztosítja számunkra, hanem Isten Szelleme, aki beköltözött a szívünkbe és megerősíti azt, hogy bár még most nem látjuk ezeket az ígéreteket, attól azok még nagyon is valóságosak.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy kegyelmedből megajándékoztál bennünket a hittel, ami egy nagyon különleges és csodálatos dolog! Köszönjük, hogy miénk lehet Ábrahám hite, aki hitt a Te ígéretedben, hitt az országban, ami az övé lesz, hitt az örökösben, aki a miénk lett és hitt a feltámadásban, ami most már mindannnyiunké! Köszönöm, hogy növeled a hitünket Isten beszéde által nap mint nap, hogy ne a kárhozat és a veszedelem fiai legyünk, hanem az üdvösségé és az örök életé. Ki állhat meg előtted meg Uram? Rettenetes és hatalmas Isten vagy, aki megáldottál és megszabadítottál a szüleinktől örökölt hiábavaló életből, felbecsülhetetlen értékű vér árán! Kérünk Téged, hogy növeld a hitünket és szabadíts meg minden gonosz szellemi erőtől, ami visszatart attól, hogy kimenjünk a tágas térre, ami az Isten fiainak adatott és előtted ünnepi táncot járjunk életünk minden napján! Jézus Krisztus nevében! Ámen!