2013.11.04.  MINDEN  KÉPESSÉGÜNKET  ÁLLITSUK  Isten  SZOLGÁLATÁBA.DE  HOGYAN...?

http://www.napihangzobiblia.hu/20131104.mp3
(2Krón 1,1-3,17; Róm 6,1-23; Zsolt 16,1-11; Péld 19,20-21)

Ma újból és újból azt halljuk a Róma levélből, hogy miként korábban elköteleztük magunkat a bűn számára, úgy most – miután Isten felé fordultunk – minden erőnkkel kötelezzük el magunkat Isten számára. Pál azt írja, hogy egész valónkat és minden képességünket állítsuk az igazságosság szolgálatába, hogy teljesen és kizárólagosan Istenhez tartozzunk. A Károli fordítás is hasonlóan fogalmaz: “Mert amiképpen odaszántátok a tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.”

Ezek erőteljes szavak és nem arra utalnak, hogy passzív nézőként kellene szemlélnünk a saját megszentelődésünket és elválasztódásunkat ettől a világtól, hanem arra, hogy aktívan és minden erőnket beleadva kell keresünk Istent, aki – ne felejtsük el – szüntelenül vizsgálja a szíveket és tökéletesen átlátja a gondolatok célját és a szándékok mozgatórugóit.

De hogyan tudjuk mindezt megtenni?

Elsőként meg kell térnünk, ami korántsem annyit jelent, hogy elmondjuk az úgynevezett megtérő imát, noha az lényeges eleme az Isten felé fordulásunknak. Jézus arra hívott mindenkit, hogy ne egy imát mondjon el, hanem változtassa meg a gondolkodásmódját és az ember bűnbeesése előtti állapothoz hasonlóan Isten kerüljön ismét a középpontba. Ennek kulcsfontosságú eleme Isten beszédének a folyamatos olvasása, hallgatása, tanulmányozása és beépítése a hétköznapjainkba. Élet és halál kérdése, hogy Isten Igéje jelen van-e az éltünkben. Az Igéről mondta Jézus, hogy még az ég és föld is elmúlik, de az Ige mindörökké megmarad.

Második és harmadik lépésként fontos újjászületnünk víztől és szellemtől, mert ha ez nem történik meg, nem nyerünk belépést Isten Királyságába – ezt maga Jézus mondta. Ez nem más mint a szó szerinti bemerítés vízbe és Szent Szellembe. A ma felolvasott Római levél hatodik része pont a bemerítkezés lényegét és folyamatát írja le. Azt olvassuk, hogy “mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele.” Ekkor tehát az óemberünket eltemettük a halálba, hogy a vízből való kijövetelünk után mi is új életre keljünk, csakúgy ahogy Krisztus feltámadt a halálból. Ez a teljes azonosulás Jézus halálával és feltámadásával.

A következő lépés pedig a tanítvánnyá válás csodálatos folyamata, ahogyan Krisztussal járunk nap mint nap és megértjük, hogy Ő hogyan gondolkodik adott helyzetben és minden erőnkkel próbálunk hozzá hasonlóak lenni. Ez persze egyáltalán nem jelenti a személyiségünk elvesztését, sokkal inkább mondhatjuk azt, hogy Isten egy jobb és új személyiséget ad, egy olyat, amilyennek Ő kezdetben megálmodott.

Mennyei Atyánk! Nincsenek szavak, amikkel kifejezhetjük a hálánkat az újjászületés csodájáért! Köszönjük, hogy mennyei állampolgárokként akarsz bennünket látni, akik örökké közösségben élünk veled, a Fiúval és a Szent Szellemmel! Dicsőség legyen neked ezért! Hálát adok, hogy lehetőségünk van minden tagunkat – az energiánkat, az időnket az erőnket a Te szolgálatodba állítani! Kihívtál bennünket minden nyelvből, ágazatból és népből, hogy papjaid és tanítványaid legyünk egy örökkévalóságon át! Így tetszett neked, mert végéremehetetlen a Te kegyelmed! Felemelünk ma is minden és mindenki fölé téged a szavainkkal, a tetteinkkel az életünkkel! Látogass meg a jelenléteddel, hogy az isten élet kiáradjon dicsőségesen rajtunk, a választott edényeiden keresztül! Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen!