2013.11.08.  ÉLET  ÉS  HALÁL  A  NYELV  HATALMÁBAN  VAN...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131108.mp3
(2Krón 11,1-13,22; Róm 8,22-39; Zsolt 18,37-50; Péld 19,27-29)

Pál ma eljut odáig a törvény és kegyelem témakörét taglalva, hogy azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, semmiféle kárhoztató ítélet nincs és senki nem tudja őket elválasztani Isten szeretetétől. De kik vannak benne Krisztus Jézusban? Azok, akik bemerítkeztek az Ő nevébe hitből és teljes életükkel Isten felé fordulva és a Krisztusba vetett hitből élnek. Akik számára nem távoli délibáb, hanem hús-vér valóság a legnagyobb parancs: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.”

Ez nem jelenti azt, hogy nem követnek el bűnt. De, elkövetnek, viszont Isten felfoghatatlan kegyelme a Krisztusban ezeket a bűnöket befedezi és eltörli. Erre mondta az Úr, hogy aki Őhozzá megy, azt semmiképpen nem veti el és zavarja el magától. Ha valaki szívéből megtér, akkor mindig van esély, még tízezredszerre is. Ez Isten kegyelme. Így működik. Azonban lényeges – ahogy Pál apostol egy másik helyen írja – , hogy ne nézzük le ezt a kegyelmet, csak mert ingyen van és Isten semmilyen ellenszolgáltatást nem vár érte cserébe. Fontos, hogy ami rajtunk áll, azt tegyük meg a szentségünk kimunkálása érdekében. Nem, nem nekünk kell erőlködnünk ezért, hiszen képtelenek vagyunk megtisztítani magunkat.

Viszont annyit feladatunk van, hogy ha választanunk kell a világ és Isten Igéje között, akkor ne az előbbit válasszuk. Isten Igéje megtisztít, megfürdet és felkészít az Úrral való találkozásra. A rendszeres rituális mosakodás az Ószövetségben előképe a rendszeres szellemi tisztálkodásnak az Újszövetségben: ezt minden istentisztelet után érezhetjük. Érezni lehet mélyen a lelkünkben egy teljes egészében elkötelezett alkalom után, hogy igenis történt valami, az Úr megmosott, megfürdetett és más emberként jöttünk el az istentiszteletről. De ehhez az kell, hogy valóban az Úrra figyeljünk – ne hagyjuk, hogy emberi tényezők lehúzzanak. Lehet, hogy nézeteltérésünk van a pásztorral vagy más szolgálótestvérekkel – de ne ezt nézzük, amikor kimegy Isten Igéje, hanem higgyünk abban, hogy képes Isten szólni a szónokon keresztül.

Sokszor azt gondoljuk, hogy ezt mi is el tudtuk volna így mondani – ami valószínű és lehet, hogy lesz is rá lehetőségünk a jövőben. Azonban ne feltételezzük azt, hogy az adott szolgáló ne kereste volna Isten akaratát a tőle telhető módon, hogy valamiképpen méltatlanná ne váljon arra, hogy kiálljon egy gyülekezet vagy egy közösség elé. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Isten népét, kiváltképpen Isten szolgáit mindig teljes erővel támadja az ördög – ebben nincs megállás. Ezért, amikor ezekről a szolgálókról beszélünk, legyen bennünk istenfélelem, nehogy az ellenség használja a szánkat arra, hogy olyanokat mondjunk, ami nem illik a szentekhez és szeretettekhez. Ha már egy közösségbe járunk évek óta, akkor szavazzunk legalább annyi bizalmat a közösség vezetőinek, hogy a beszédünkkel építjük és nem romboljuk az életüket és a szolgálatukat. Mert ne felejtsük el, hogy az élet és a halál a nyelv hatalmában van és ki-ki amint szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

Urunk, köszönjük neked az egyházat, különösen a magyar eklézsiát! Köszönjük azokat, akik szolgálnak, akik odaszánták az életüket arra, hogy szívükkel-lelkükkel téged kövessenek és szolgáljanak! Hálásak vagyunk minden szolgálótestvérért! Uram, köszönjük hogy a te Szellemed által megtérésre hívsz mindenkit ebben az országban, aki a gyülekezete, a közössége, a szellemi vezetői ellen zúgolódott! Bocsáss meg nekünk és állíts helyre minket! Elismerjük, hogy az egyház tőled van és nem földi intézmény! Segíts abban, hogy kiszoruljon minden káromlás és pletyka az egyházból és az ördög ne tudja a hívők száját használni rombolásra és pusztításra! Jézus Krisztus nevében! Ámen!