2013.11.09.  ELEVE  ELRENDEZÉS  ÉS  SZABAD  AKARAT...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131109.mp3
(2Krón 14,1-16,14; Róm 9,1-24; Zsolt 19,1-14; Péld 20,1)

Amit ma a Római levélben olvasunk, azt akár mondhatjuk sokkolónak is, mert Pál apostol nyíltan arról beszél – és ezt Jákob és Ézsau példáján keresztül mutatja be – , hogy már a születésünk előtt tudta Isten, hogy kik leszünk és milyen életet fogunk élni. Ha jobban belegondolunk, ez az információ önmagában megdöbbentő: Isten tudja, hogy ki leszek 20 év múlva? Akkor az én döntéseim nem is számítanak? De, mindenképpen számítanak.

Sőt, a döntéseink és nem Isten eleve elrendelése az, ami befolyásolja a jövőnket. Tehát az embernek igenis van szabad akarata, azonban Isten egyben látja a múltat, a jelent és a jövőt. Így jelentette ki magát már Mózesnek is, Örökkévaló, illetve VAGYOK néven.

Ennek szerencsésebb fordítása lenne az, hogy vagyok, aki leszek; voltam, aki vagyok; leszek, aki voltam stb. Ebben a névben benne van a létezés múltja, jelene és jövője. Ezért hívjuk Istent Örökké Létezőnek vagy Örökkévalónak. És ezért tud már mindent Isten előre a tetteinkről, a döntéseinkről, a jövőnkről.

Igen, igaz, hogy a szerző arról beszél, hogy bizony vannak olyan edények, azaz emberek, akiket a haragra teremtett; viszont vannak olyanok is – ezek vagyunk mi – , akiken meg akarja mutatni a dicsőségét. Krisztus óta ez minden ember számára lehetővé vált és nekem személy szerint meggyőződésem, hogy a haragra ebben a kegyelmi üdvtörténeti korszakban senkit nem teremtett. Inkább mindenkit hív be a saját országába, a saját királyságába. A királyság kapuira kívülről az van felírva, hogy “Isten szeretete és kegyelme vár téged”, belülről viszont már az, hogy “Üdvözlünk a kihívottak és kiválasztottak között”.

Senki nem mehet ugyanis az Atyához, akit Ő nem vonz magához – ezt maga Jézus mondta. Így igenis van kiválasztás és van eleve elrendelés is – de nem olyan értelemben, hogy úgyis mindegy mit csinálunk, hiszen Isten rendelkezett már felőlünk. Az eleve elrendelés Istennek a jelenlegi üdvtörténeti korszakában abban a formában jelentkezik, ahogyan az evangéliumra reagálunk.

Például van egy ismerősöm, aki 30 éve nem akar megtérni, pedig számtalanszor és mindenféle formában hallotta az evangéliumot. Erre mondhatnánk, hogy hát igen, ez valószínűleg Isten akarata. Azonban ha a halála előtt mégis szívéből megtér és elfogadja a Názáreti Jézus Krisztust Urának, Istenének és Megváltójának, akkor megdől az eleve elrendelésről gyártott elméletünk. Sőt, Jézus ezekről az emberekről is mondja, hogy akár ugyanakkora bért kaphatnak mint akik egész életükben gürcöltek és szolgáltak az Úrért.

Tehát most mindenkinek élete utolsó pillanatáig megvan a lehetősége az Isten felé fordulásra – arra, hogy elfogadja Isten kinyújtott kezét és azt a felfoghatatlan kegyelmet, amit az Úr ingyen és bérmentve ad nagylelkűen mindenkinek. Ezért ha úgy hallgatod a mai részt, hogy még nem vagy az Úré, ne habozz, hanem add mindenedet Istennek és akkor már a kapu belső feliratát fogod olvasni: “Üdvözlünk a kihívottak és kiválasztottak között!”

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy van lehetőségünk arra, hogy az egész életmódunkat és gondolkodásunkat megváltoztatva neked éljünk és valódi élő áldozatként neked szenteljük minden percünket! Hálát adok, hogy a teljes élet benned lehetséges igazán! Köszönjük, hogy nem csak képzelgés és kitaláció, hogy mennyei helyekre ültettél bennünket, hanem nagyon is valóságos! Köszönjük a kihívottak közösségét, azokat, akik valóban a testvéreinkké lettek hit által! Bocsáss meg nekünk minden nem szándékos vétket is és tisztíts meg a Te kipróbált és csodálatos beszédeddel! Jézus Krisztus nevében! Ámen!