2013.11.10  MINDENBEN  ÉRDWEMES  AZ  ÚR  TANÁCSÁT  KÉRNI. MERT  VÁLASZOL...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131110.mp3
(2Krón 17,1-18,34; Róm 9,25-10,13; Zsolt 20,1-9; Péld 20,2-3)

Jósafát a mai részben ragaszkodik ahhoz, hogy ne induljanak hadba addig, amíg ki nem kérik Isten tanácsát. Az ókorban szokás volt, hogy mielőtt megkezdtek volna egy ütközetet, tanácsot kértek az adott nemzet isteneitől vagy bálványaitól. A különbség az volt Izrael és a többi nemzet között, hogy Izrael Istene valóságos Isten, azonban a többi nemzeté még “szerencsés” esetben is csak némely levegőbeli hatalmasság lehetett, aki az ember pusztítását első számú céljának tartotta.

Jósafát istenfélő királyként mindenképpen tudni akarja az Úr akaratát, de Akháb hiába trombitál össze 400 prófétát, Jósafát érzi, hogy itt valami nincs rendben. Előkerül tehát Mikájehú (Mikeás), aki félve a tömlöctől először füllent egy nagyot. De amikor Akháb nem tágít, a próféta valami olyat mond, amitől az olvasónak leesik az álla. Ugyanis Mikájehú elmondja, hogy Isten egy az egyben megmutatta neki, hogy mi zajlik a szellemvilágban és hogy a 400 próféta valójában egy hazug szellem hatására mond mindenféle zöldséget a győzelemről. Ennek a történetnek vannak tanulságai van számunkra.

Az egyik, hogy mielőtt bármit teszünk, érdemes az Úr tanácsát kikérni, kiváltképp, ha sorsdöntő, de legalábbis nem hétköznapi választás vagy döntés előtt állunk. Érdemes imádkozni, böjtölni és kikérni érett szellemi emberek, vezetők tanácsát az ilyen horderejű kérdéseket illetően. A Példabeszédekben az áll, hogy a sok tanácsos által van az előmenetel – ez a mai napig igaz. Ha az életünk bármely területén szeretnénk valamit megharcolni, jó tudni azt, hogy Isten mit gondol róla, mennyiben áll mellettünk az adott kérdést illetően. Lehet, hogy pozitív és bátorító lesz az Úr válasza és mehetünk előre, de lehet, hogy nem és azt fogja mondani, hogy ebbe a csatába ne bocsátkozzunk bele, mert elveszítjük. Lehet, hogy nem fogunk örülni Isten válaszának és legszívesebben mi is kenyéren és vízen tartanánk azt, aki meghozta az Úr üzenetét, de helyesebb ha nem úgy teszünk mint Akháb, hanem megfogadjuk a tanácsot és más úton haladunk tovább.

A másik nagy tanulság az, ahogy egy szellemi lény képes befolyásolni embereket és másokat a beszéden keresztül. A mai részben ráadásul Isten embereit, a prófétákat használta az Úr arra, hogy valótlanságot jövendöljenek Akhábnak, mert Isten elvégzett döntése volt, hogy másnap meghal. A módja volt csak kérdés. Ezért ne gondoljuk, hogy Isten közömbös az egyházzal kapcsolatban – ma is ott van a mennyei trónteremben és tanácskozik azokkal a lényekkel, akikkel akkor – és folyamatosan dönt és ítéletet hoz. Naivak vagyunk, ha azt gondoljuk, hogy a hazugság és megtévesztés szelleme nem tud működni Krisztus követőin keresztül. Az apostoli levelek tele vannak a beszéd bűnei elleni figyelmeztetésekkel és nyíltan kijelentik, hogy az élet és a halál a nyelv hatalmában van. De hogyan kell ezt érteni? Ez nyilván nem azt jelenti, hogy csak mert megátkozok egy embert, abban a pillanatban meghal. Bár ez is előfordulhat, mint ahogy a fügefa elszáradt Jézus átka következtében, nem ez a jellemző. Viszont a beszédünkön keresztül a pokol és a menny kapui egyaránt feltárulhatnak – a nyelvünk a csatorna, amit használhatunk építésre és örök élet hirdetésére és használhatunk megsemmisítő erejű pusztításra és az örök kárhozatra. Ezért mondja a Példabeszédek, hogy mindenki annak a gyümölcsét eszi, ahogy beszél. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak pozitív beszédek hagyhatják el a szánkat – Dávid és Jézus sem ezt tette – viszont azt jelenti, hogy mit mondunk kihez fordulunk szorult helyzetben és hogy ez milyen formában tükröződik a szánkban. Jézus minden kétséget kizáróan kijelentette, hogy az ember beszédei azok, amik megfertőzik az ember testét – mert a beszéd a szív állapotát adja vissza és ami az ember szívében van, az látszik a beszédében. Ezért nekünk még fontosabb, hogy minden zavaró körülményt kizárva tudjunk Isten beszédén elmélkedni és meditálni és azzal megtölteni a szívünket, hogy esélye ne legyen ilyen hazug szellemeknek arra, hogy a nyelvünket használják.

Mennyei Atyánk! Felemeljük a tekintetünket ma is a mennyei trónteremre, ahol Te és a teremtményeid tanácskoznak. Köszönjük, hogy felőlünk jót szóltál, a terved ránk vonatkozóan élet és békesség! Könyörgünk hozzád, hogy teljesen tisztítsd meg a szívünket és a beszédünket, hogy semmiféle rothadt beszéd, káromlás, hazugság, pletyka, kétértelmű viccek és semmi olyan dolog ne menjen ki a szánkon, ami nem illik a szentekhez és a szeretettekhez! Szenteld meg a nevedet az életünkben, hogy megtanuljuk élni a hétköznapjainkban, amit mondtál, Uram: Legyetek tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyátok tökéletes! De nem csak az egyházért könyörgünk, hanem azért, hogy szorítsd vissza az antiszemitizmust, a fasizmust, a neonáci mozgalmat Magyarországon! Látjuk, hogy ezek a beszédek sem természetesek, hanem az ördög atyától valók, aki embergyilkos volt kezdettől fogva! Tisztítsd meg a magyar emberek nyelvét! Hozz egy új korszakot a Krisztus által ebben az országban, ami híres a negativizmusáról! A káromlókból csinálj Isten dicsérőket, az antiszemitákból krisztusi embereket, hogy az igazság ereje tényleg erőssé ezt az országot! Jézus nevében! Ámen!