2013.11.14.  A  SZERETET  VALÓBAN  A  TÖKÉLETESSÉG  KÖTELE...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131114.mp3
(2Krón 26,1-28,27; Róm 13,1-14; Zsolt 23,1-6; Péld 20,11)

Tehát, ahogyan a bevezetőben is szerepelt, a mai nevek Júda királyainak sorában Uzzijja, Jótám és Áház. Tegnap beszélgettem egy barátommal, aki meglehetősen nagy bibliaismerettel rendelkezik és mondott egy dolgott, ami szöget ütött a fejemben: minden király egy példabeszéd is egyben, azaz minden bibliai királynak van egy adott dolga, ami egyúttal a jellemzője, amit az Úr kiemelt vele kapcsolatban. Ha innen közelítjük, akkor mondhatjuk azt, hogy Uzzija a hadigépezet-gyártó, vagy Uzzija a leprás vagy Uzzija a földműves (mindhárom igaz rá, bár mint leprásra emlékeznek rá a legtöbben, mert a sikerei csúcsán kicsit elszállt), Jótám az építőmester és Áház a gyerekgyilkos mészáros.

Szintén, ha a Róma levelet kellene összegeznünk, már ami a mai részt illeti, akkor szól egyrészt arról, hogy legyünk minta állampolgárok és engedelmeskedjünk minden létező hatóság kívánalmainak, másrészt pedig arról, hogy a szeretet az minden vége, beteljesítője és minden felett áll.

Visszakanyarodva tehát Uzzijjához, nála azt látjuk, hogy Isten hatalmas módon megáldotta őt: adott neki hadi sikereket, gazdagságot és tehetséget a technológiai újításokra. Mondhatjuk, hogy Uzzijja előképe a modern Izraelnek, mert a mai zsidó állam is a technológia éllovasa és a Szilícium-völggyel karöltve ontják a piacképes innovatív megoldásokat. Azonban Uzzija elszállt mint a győzelmi zászló és a sikerei csúcsán úgy gondolta, hogy itt az ideje egyesíteni a világi és az egyházi hatalmat: ő akart áldozatot bemutatni Istennek. Ez azonban finoman szólva sem aratott osztatlan sikert, ugyanis menten leprás lett és haláláig úgy is maradt. Történt ez akkor, amikor ki akart lépni abból a szerepkörből, amit Isten ráruházott és amivel Isten megáldotta. Ez nekünk megint csak figyelmeztetés, hogy ne akarjunk egyszerre pásztorok, tanítók, evangélisták, próféták és apostolok lenni, hanem abban teljesedjünk ki, ami valóban a szolgálatunk. Egyrészt azért, mert abban fogjuk igazán jól érezni magunkat, másrészt azért, mert Isten abban fog ténylegesen kiteljesíteni bennünket. Ez nem jelenti azt, hogy valakinek ne lehetne több ajándéka és ne kellene gyakorolnia magát bennünk – azonban tudnunk kell, hogy akinek 10 talentuma van, annak nem egyet kell forgatnia, hanem tizet – tehát a felelősség is lényegesen nagyobb rajta.

Jótám, Uzzijá fia tehát építkezett, Áház viszont valahol nagyon elvesztette a fonalat: annak ellenére, hogy ősei elkötelezték magunkat Isten követése mellett, ő mégis azokat a rettenetes bálványimádó szokásokat vette fel, amelyek a környező népeknél virágoztak. Ráadásul még a Templomot is bezáratta és annak eszközeit is széttörette. Mindezt azért, mert azt gondolta, hogy mivel az arám csapatok súlyosan megverték őket, ezt az isteneiknek köszönhetik, ezért ő is elkezdte Arám isteneit tisztelni. A tegnapi Amacjá sztoriból és ebből is az látszik, hogy valójában nem az élő Istenbe vetett hit volt az, ami vezette ezeket a királyokat, hanem egyfajta babonaság, ami mindig abba az irányba húzott, ahonnan nagyobb sikert vagy győzelmet reméltek. Ezzel a szívükben a világmindenség Alkotóját egy szintre süllyesztették a bálványokkal, amit az Örökkévaló természetesen nem hagyott szó nélkül.

A Rómaiakhoz írt levél pedig, ahogyan korábban is említettem, felszólítja a keresztényeket, hogy a hatóságokkal, sőt senkivel szemben ne legyenek rebellisek, hanem minden tőlük telhetőt tegyenek meg, hogy engedelmes és jó polgárok legyen, hogy valóban ne érje emiatt szó az Úr nevét. Szó van az adózásról, a tartozásokról, a vámról és a szabályok betartásáról.

Ezután pedig egyértelműen kijelenti, hogy a szeretet által töltjük be a Törvényt – és nem csak megtartjuk – , hiszen a szeretet semmi olyat nem tesz, amivel a másiknak ártana. Ezért fontos, hogy valóban ne a sötétség cselekedeteit hajtsuk végre – azaz ne vegyünk részt tivornyákban, vad partikban, részegeskedésekben és ne kövessünk el szexuális bűnöket. Ne felejtsük el, hogy ezeket a sorokat Pál apostol Szent Szellemmel betöltött, újjászületett hívőknek írja – nem véletlenül. Mert a világ mint ahogy most, akkor is mindenhonnan bombázta a keresztényeket és mint most, akkor is ugyanolyan határozottan meg kellett maradniuk a keskeny úton, azon, ami az életre vezet. Ehhez nem elég lagymatag kereszténynek lenni – ehhez nagyon komoly elhatározás kell és el kell tökélnünk magunkat arra, hogy mi minden körülmények között olyan döntéseket fogunk hozni, ami Istennek tetszik és valóban istenfélő életet fogunk élni.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy még az akaraterőnk is tőled van! Ezért kérünk, hogy a Te akaratod legyen meg mindannyiunk életében! Kérünk Téged, hogy ne engedj bele bennünket a kísértésbe és szabadíts meg minden gonosz szellemi erőtől! Kívánunk és sóvárgunk aktív és áldásokban gazdag keresztény életet élni! Bocsásd meg, ha a múltban olyan döntéseket hoztunk, ami inkább a világ felé vitt minket és nem Tefeléd! Megbánjuk ezeket és kérünk téged, hogy válassz el minket a világ gonoszságától és a bűntől, ami tobzódik a világban! Segíts, hogy valódi élőáldozatok tudjunk lenni, akik tényleg teljes szívvel-lélekkel kutatunk Téged! Jézus Krisztus nevében! Ámen!