2013.11.17.  AKI  BŐVEN  VET  AZ   BŐVEN  IS  ARAT...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131117.mp3
(2Krón 32,1-33,13; Róm 15,23-16,9; Zsolt 25,16-22; Péld 20,16-18)

2013-ra az egyháztörténelem már számos korszakot megélt, túl vagyunk a baptista, a pünkösdista és a karizmatikus mozgalmakon. Ezekben az irányzatokban sok olyan gyülekezet volt, ahol az Istennel járás sikerességét azzal azonosították, hogy valaki mennyire volt gazdag vagy szegény.

Később, a kilencvenes években, de leginkább a harmadik millennium első évtizedeiben ettől teljesen elszakadtak, mondván a hitünknek semmi köze nincs az anyagi állapotunkhoz. Éppen ma olvastam, hogy a macedón és a görög gyülekezetek összefogtak, hogy az elszegényedett jeruzsálemi zsidó hátterű testvéreiknek adakozzanak, mert annyira kiáltástalan volt a helyzetük. Viszont azt is pont ma olvastam, hogy Ezékiás király az Úrral járt, ezért rendkívül gazdag volt. Most akkor melyik az igaz?

Mindenek előtt tudnunk kell azt, hogy két külön szövetségről beszélünk – az Ószövetségben a parancsok megtartása konkrét pénzbeli áldásokat eredményezett Isten ígérete szerint. Az Újszövetségben az ígéretek már nem a földi dolgokra vonatkoznak, hanem annál sokkal jobbra: a mennyeiekre. Mondhatjuk tehát azt, hogy mindkét anyagi állapot teljesen igei: Ezékiás király gazdagsága és a jeruzsálemi testvérek szegénysége is. Azonban újszövetségi cáfolatként mondhatjuk, hogy maga az Úr mondta, hogy adjatok és nektek is adatik: jó mértéket, megnyomottat, megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Ez nem egy ígéret? De!  Szintén az Újszövetségben áll az, hogy aki szűken vet, az szűken is arat. Aki viszont bőven vet, az bőven is arat. Ez nem ígéret? De!

Mindkettő az adakozásra vonatkozó újszövetségi ígéret. De hogyan lehet ez? Hogyan lehet, hogy adakozunk és mégis több lesz? Ezt a magam gyakorlatából tudom elmagyarázni: ha az ember adakozik, akkor valamilyen más forrásból Isten megáld. Ez egy teljes mértékben működő dolog és ezt nem csak én, hanem rajtam kívül több millió ember gyakorolja világszerte. Ami nagyon fontos, hogy soha ne kényszerből történjen az adás, soha ne azért, mert valaki ránk erőltette. Ennek kivétel nélkül mindig hitből kell történnie: el kell hinnünk azt, hogy Isten valóban hatalmas arra – ahogyan Pál apostol ír erről – hogy minden kegyelmét kiárassza ránk, hogy mindenkor mindenben teljes elégségünk lévén minden jótéteményre bőségben legyünk. Ebben sziklaszilárdan kell hinnünk és akár anyagi csodák is történhetnek az életünkben.

Salamon azzal toldja meg a fenti igét, hogy van aki minél jobban adakozik és annál jobban gazdagodik és van aki visszatartja a járandóságot és emiatt szűkölködik. Ez egy alapvető változást igényel a gondolkodásmódunkban, viszont ha valóban képesek vagyunk hittel gyakorolni ezt az igazságot, Isten mellénk áll és kézen fog.

Elhangzik még egy nagyon fontos ige a mai napon – Pál apostol kéri a római keresztényeket, hogy erőteljesen imádkozzanak érte. Máshol ugyanezt olvassuk: igen hasznos az igaz buzgóságos vagy más szóval erőteljes könyörgése. Így hát amikor kérünk az Úrtól, tegyük oda magunkat, merjünk akár tele torokból kiáltani hozzá, mert az Ige szerint ez nagyon hatékony.

Uram, most megragadjuk ezt az Igét és szívvel-lélekkel eléd járulunk és kiáltunk hozzád, hogy adj hitet a jótékonyságra az embertársainkkal! Te taníts minket bölcsen adakozni, hogy ne szalasszuk a lehetőségeket, hanem tudjunk velük élni a Te dicsőségedre! Szorítsd ki az életünkből a fösvénység, a fukarság, a materializmus szellemét, hogy még inkább képesek legyünk megéretni, hogy Tiéd az ezüst és az arany és minden földi vagyon! Szeretnénk ezen a téren is tökéletesen járni előtted! Jézus Krisztus nevében! Ámen!