2013.11.19.  VAN  HOGY  ISTEN  A  HITETLENEKEN  KERESZTŰL  SZÓL...!

http://www.napihangzobiblia.hu/20131119.mp3
(2Krón 35,1-36,23; 1Kor 1,1-17; Zsolt 27,1-6; Péld 20,20-21)

A mai részben Jósiást figyelmezteti a fáraó, hogy ne álljon az útjába. Sőt azt is megüzeni, hogy Isten szól rajta keresztül. A Szentírás megjegyezi, hogy ez valóban így is volt.

Később Círusz megírja a zsidóknak, hogy Isten azt parancsolta neki, hogy építse meg ismét a Templomot Jeruzsálemben a Mindenható tiszteletére. Először talán fel sem tűnik ez a két mementó ahogy az ember olvassa a Szentírás szövegét, azonban ha jobban belegondolunk, mindkét eset rendkívüli és megdöbbentő. Nebukadneccar álmához hasonlóan itt is azt látjuk, hogy Isten közvetlenül beavatkozik az emberiség történelmébe, hogy a választott népet megmentse és az ígéretek beteljesedjenek. Meggyőződésem, hogy ez igaz mindkét választott népre: Izraelre és az Egyházra is. Isten tehát kommunikál nyíltan szuverén módon pogány uralkodókkal is, akik pontosan tudják, hogy kitől származik ez az információ: ma erről tesz tanúbizonyságot Nékó és Círusz is.

Persze mondhatjuk, hogy ez mind szép és jó és jó dolog erről olvasni is, de ebből mi mit tudunk hasznosítani a hétköznapjaink során? Hát azt, hogy Isten szól a világiakon keresztül is – sőt van, amikor tisztán, egyenesbe kommunikál velünk a pogányokat használva és a mi dolgunk megérteni és megkülönböztetni az Ő hangját. A kérdés, hogy mi hogyan regálunk rá – úgy mint Jósiás, aki ellenállt, ami végül sajnos az életébe került vagy úgy mint azok a zsidók, akik Círusznak engedve visszatértek Jeruzsálembe és közreműködtek a második Templom felépítésében? Ezért is imádkozunk azért folyamatosan, hogy Isten tisztítsa ki a szellemi érzékszerveinket, hogy lássunk és halljunk és megértsük azt, amit a Szellem üzen akár nekünk, akár a gyülekezeteknek. Mert hiszem, hogy a Szellem üzen, de nekünk van-e fülünk a hallásra és szemünk a látásra? Emlékeztek, hogy a Jelenések Könyvében mit ismétel Jézus a hét gyülekezetnek írt levélben? Akinek van füle a hallásra, az hallja mint mond a Szellem a gyülekezeteknek. Természetesen nem arról van szó, hogy mindenféléket összehalljunk és szuperszellemi módon folyamatosan dekódolni próbáljuk amit hallottunk, hanem arról, hogy képesek legyünk józan módon megkülönböztetni Isten hangját minden más hangtól.

A Korintoszi levélből megtudjuk, hogy a helyiek kiemelkedtek a beszéd és az ismeret ajándékaival Krisztus testében, de emellett mindegyik működött a gyülekezetben. Azonban úgy látszik, hogy mindez nem volt elég ahhoz, hogy ne klikkesedjenek és ne legyenek kisebb csoportok, amelyek a különböző szolgálótestvérek (mint pl. Pál vagy Péter) vagy maga Jézus felekezetéhez tartozónak ne vallják magukat. Pál ezt a levelet már akkor írja, amikor ez a jelenség virágzott Korintoszban és óva int az ellen, hogy ez így folytatódjon. Ha ma körülnézünk az egyházban, valami hasonlót látunk: több tucatnyi felekezet van világszerte, akik más és más dolgot hangsúlyoznak ki a Szentírásból. Vannak olyanok, akik Krisztus jelentőségét is megkérdőjelezik, mások a saját felekezetüket és szabályaikat helyezik előtérbe. Szerintem amíg Krisztus Jézus a megfeszített, a Megváltó az emberiség üdvözítője a helyén van egy felekezetben és valóban hisznek benne mint a feltámadott Isten Fiában, addig nagy problémák nincsenek. Ugyanis az élő hit az, amiből minden más kinő és hit által tudunk bármilyen ígéretet birtokba venni. Pál korában ez kicsiben másképpen nézett ki, hiszen akkoriban néhány száz hívő alkotott külön csoportokat úgy hogy azért nagyjáből az egyház egységes képet festett. Azonban ahogyan a történelem haladt előre, az egyháztörténelem fejlődésének állomásai óhatatlanul előidézték újabb és újabb felekezetek keletkezését. Ezért ha ma például egy olyan református vagy katolikus testvéremmel találkozok, akinek élő hite van a Krisztusban és valóban keresztény életet él, azzal biztosan meg fogjuk találni a közös hangot. Mert bár az én hátterem inkább pünkösdi és karizmatikus, a lényeget tekintve ez nem számít: mindketten ugyanannak az Úrnak kell majd számot adnunk a saját tetteinkért. Ezért arra bátorítok mindenkit, hogy ne a felekezeti különbségekre tegyük a hangsúlyt, hanem inkább vegyük a célba hitetleneket és igyekezzünk teljes szívvel-lélekkel, az Urat szolgálva betölteni a nagy missziós parancsot, az evangélium hirdetését.

Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy te adsz látó szemeket és halló füleket! Jézus, hányszor szidtad le a tanítványokat emiatt! Kérünk Téged, hogy tisztítsd ki a szellemi érzékszerveinket, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól és meghalljuk, amit mondani akarsz! Minden bűnünket megbánjuk és letesszük eléd és kérünk Uram, hogy tarts meg a kegyelmedben! Ne engedj bele minket a kísértésekbe! Szeretnénk meglátni Téged szemtől-szemben! Köszönjük az áldozatodat, amit bevittél a mennnyei Templomba! Köszönjük az életedet vagyis a véredet, amit helyettünk áldoztál fel! Mi ebben bízva megyünk be ma a Szentélybe, hogy veled együtt imádjuk mindnyájunk Édesapját, a mi Mennyei Atyánkat! Leborulunk előtted és szívünkből imádunk Téged Menny és Föld Istene! Jézus Krisztus nevében! Ámen!